Blog a 99%-nak

Leszivárgó feminizmus

A cikk a Balra át! korábbi oldalán jelent meg. Áthoztuk ide, hogy itt is elérhető legyen.

„Minden új elnyomást új szabadságként tálalnak.” — Slavoj Žižek

A magyar nyilvánosságban elterjedt egy elmélet, miszerint a „gendermozgalom” a hagyományos, osztályérzékeny baloldalt kívánja felszámolni, azáltal, hogy a legfőbb társadalmi törésvonalat nem szegény és gazdag, hanem férfi és nő közé teszi. Bár vannak jelenségek, például az amerikai Demokrata Párt előválasztási kampánya, amik okot adtak ilyesféle aggodalmakra, az állítás felületes és egyúttal lemond egy szabadpiaci lobbi kritikájáról.

Míg az establishment jelöltje, Hillary Clinton — legalábbis retorikájában — szakított a „leszivárgó gazdasági” (trickle down economics) modellel, megteremtette a „leszivárgó feminizmus” (trickle down feminism) műfaját; azt ígérte, hogy puszta elnöki léte segíteni fogja a nőket. Talán ezért is történhetett, hogy miközben az alt-right „a nőknek a konyhában a helye” színvonalú cikkeket produkált, az első női elnök lehetősége, a demokrata bázison kívül, nem váltott ki lelkesedést. Sőt, lényegesen több fehér nő szavazott Trumpra, mint Clintonra. A demokrata sajtó nagyrésze ezt rasszizmussal magyarázta, de a valóság árnyaltabb. A fehér többségű rozsdaövezetet Trump nem rasszizmusával és szexizmusával, hanem szabadkereskedelem-ellenességével győzte meg; a szintén szabadkereskedelem-ellenes Bernie Sanders ugyanolyan váratlanul győzte le itt Clintont, mint Trump és 2008-ban Obama is fölényesen nyerte az itteni körzeteket. Tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy a fehér nők nem ismerik érdekeiket — inkább arról, hogy Clinton sose képviselte azokat igazán. Nemcsupán szabadkereskedelem-politikája miatt, hanem mert a női többség gazdasági érdeke nem kompatibilis a Clinton által képviselt oligarchakisebbség gazdasági érdekével. Egyrészt azért, mert a nemi egyenlőség kérdése a liberális demokrácia korában sokkal inkább gazdasági, mintsem jogi természetű; az emberi jogok és a jóléti rendszerek leépítésének korát éljük, így a társadalmi igazságtalanságot érdemesebb a gazdasági egyenlőség, mintsem a jogegyenlőség szempontjából vizsgálni — a nők esetében is. Lásd: az Egyesült Államokban még mindig nincsen fizetett szülési szabadság, a terhesség pedig olyan „megelőző egészségügyi állapot”, aminek „kezelését” megtagadhatja a biztosító.

Ráadásul az oligarchák által manipulált gazdaság (Bernie Sanders: rigged economy) szexipar-lobbija kifejezetten a nőket veszélyezteti. Ezt a lobbit — női identitáspolitika mögé rejtve — jelentősen képviselte (hazánkban is) az az Obama-adminisztráció, amelynek örökségét Clinton folytatni szerette volna. (Bernie Sanders kövezetesen ellene szavaz.)

Egy gondolat erejéig érdemes kitérni az ideológia szerepére társadalmainkban; az ideológia nem önnön magáért létezik — elsődleges feladata a legitimáció. Ahogy szinte minden társadalmi gyakorlat mögött felfedezhető egy legitimáló ideológia, úgy a szexiparnak is szüksége van legitimációra. Korunk új ideológiái viszont nem átfogó eszmerendszerek, hanem elsősorban a szavak szintjén kívánnak hatni; így a szexipar ideológiája sem csupán a prostitúció létezéséért érvel, csak megnevezését démonizálja és egy általa kreált mesterséges szóval, a „szexmunkával” helyettesíti.

A magyar nyilvánosságban is elterjedt „szexmunka” szó felfedi a polkorrekt beszéd valódi lényegét — nem túlegyenlősítő baloldali beszéd, hanem az egyenlőtlenségeket okozó szabadpiaci politika eszköze. Az emberrel együtt változó nyelv az emberi valóságra reflektál; a valóság pedig az, hogy a prostitúció megalázó. Ez a valóság válik homályosabbá, ha a szexmunka a mindennapi szóhasználat része lesz.

Amit a szexmunka-narratívát képviselők eufemisztikusan német modellnek neveznek, nem csak azért valójában Wall Street-i modell, mert a prostitúció régi, barbár rendszerét tartja fenn, hanem új piacokat is nyit. Ilyen új piac például a puncs.hu jelenség, ahol már nem csak az emberi (női) testet, de az emberi kapcsolatot is áruba bocsájtják.

Az utópia lényege tehát: a természeti és a szellemi javak mellett az emberi test és lélek is képezze a szabad piac részét.

A szexmunka-ideológián kívül más legitimáló elméletek is léteznek. Elméletek szükséges rosszról és a tiltás hatékonytalanságáról. A baloldali-elmélet: az elmélkedés és az emberek közül az embereket kell választani.

A magyar és amerikai mainstream feminizmus nem a nőket választotta, ebből fakadó sikertelenségét pedig férfi (olykor női) egyének gyarlóságára fogja. De ugyanezt a hibát követik el azok a baloldaliak (?) is, akik gumielméletek alapján mondanak le a társadalom felének politikai képviseletéről.

Címlapkép:
Olvass tovább!