„Amit hallok, egyáltalán nem jó” nyilatkozta hétfőn Winfried Hermann, Baden-Württenberg tartomány zöldpárti közlekedési minisztere a Süddeutsche Zeitungnak. A politikus információi alapján hiába van már csak két nap hátra az új német kormányprogram kidolgozásához, az álláspontok a környezetvédelem és a közlekedés kapcsán nagyon távol állnak még egymástól. A tartományi miniszter, akinek a nyilatkozatát a Spiegel szemlézte, attól tart, hogy

a végső megállapodásból a zöldek szinte minden fontos követelését ki fogják hagyni a belső égésű motorok kivezetésétől kezdve az autópályákon bevezetendő tempólimitig.

Bár a Zöldek társelnöke, Annalena Baerbock már korábban is jelezte, hogy a programalkotás határidejét akár el is halaszthatják, más hangok szerint a kulcskérdésekben az álláspontok nem is közelednek egymáshoz. Bár a szakpolitikai munkacsoportok javaslatai nem nyilvánosak, a Zöldek között egyre többen beszélnek arról, hogy a választási programjukat a tárgyalásokon teljesen fel fogják vizezni, és abból csak szimbolikus pontok maradnak majd meg.

Mint ismeretes, idén szeptemberben a tizenhat éve kormányzó Angela Merkel pártja, a konzervatív CDU elveszítette a szövetségi választásokat, így a balközép Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje, Olaf Scholz kezdhetett koalíciós tárgyalásokba. Mivel azonban a baloldali pártok nem rendelkeznek többséggel a parlamentben, természetes szövetségesükön, a Zöldeken kívül a jobboldali-liberális FDP-t is be kellett venniük a kormányalakításba.

A hármas szövetség azért érdekes, mert míg a szociáldemokraták és a zöldek a merkeli politikánál szociálisabb kormányzást szeretnének (azaz adókat növelve és az állam eladósodásának árán fektetnének be a gazdaság zöld átalakításba és a szegények életminőség-javításába), addig a liberális FDP ennek pontosan az ellenkezőjéért küzd.

Az FDP éppen kisebb államot szeretne kevesebb adóval, és minden új hitelfelvételt elutasítanak a baloldali környezetvédelmi követelések nagy részével együtt.

Az már a koalíciós tárgyalások megkezdésekor világos volt, hogy az ország vezetését mindenképpen megszerezni akaró szociáldemokraták a szavazatszámukat meghaladó módon fognak engedményeket tenni a náluk gyengébben szereplő zöldeknek és liberálisoknak. Azóta azonban világossá vált, hogy a német politikában régóta a mérleg nyelveként működő FDP a 11%-os eredményéhez képest jóval nagyobb beleszólást szeretne a programalkotásba, s maguknak követelik a német kormányban legfontosabbnak számító pénzügyminisztériumot is.

Az FDP egyébként egy igen furcsa párt, mert nevében bár liberális, tradicionális szavazóiknak a vidéki gazdagok, a nagypolgárság és a városi jobboldali fiatalok számítanak, bázisukat pedig a magánorvosok, a szálloda- és a patikatulajdonosok adják. A piaci és társadalmi liberalizmust képviselő FDP sok kérdésben jobbról előzi Merkel pártját, a hagyományosan konzervatív CDU-t.

Igen valószínű, hogy most szerdán az előzetes ígéretek ellenére nem fogjuk megismerni a következő német kormány programját, abban azonban biztosak lehetünk, hogy az előbb-utóbb csak nyilvánosságra kerülő tervek hatására valakik nagyon hangosan fel fognak hördülni. Mivel a liberális FDP négy éve egyszer már otthagyta a koalíciós tárgyalóasztalt, ezért valószínűsíthető, hogy most is a legvégsőkig ki fognak tartani jobboldali politikájuk érvényesítése mellett.

Zsarolási potenciáljuk pedig elég nagy ahhoz, hogy a kancellári hivatalt minden áron megszerezni akaró szociáldemokraták melléjük álljanak fájdalmas kompromisszumokat kikényszerítve a kormányzásra már tizenhat éve készülő Zöldekből.

Hogy mi lesz a tárgyalások vége, most még csak tippelni lehet, egy azonban biztos: ha a liberális Christian Lindner régi álmát valóra váltva tényleg meg tudja szerezni a pénzügyminisztériumot, akkor a következő négy évben nagyon kevés fog megvalósulni az állam által támogatott zöld átmenet ígéretéből. Európa legnagyobb ipara pedig továbbra is csigatempóban fog közeledni a klímasemlegesség felé.