Pesszimistább becslések szerint 30-40 ezer ember tüntetett a klímavédelemért az Európai Unió fővárosában, ám egyesek szerint a létszám akár a 70 ezret is elérte. A brüsszeli vonulás csupán egyike annak a tüntetéssorozatnak, ami azután indult el, hogy a világ vezető klímatudósai figyelmeztettek: az emberiségnek csupán tizenkét éve van arra, hogy mérsékelje a közelgő klímakatasztrófát.
Nem ez volt az első belgiumi tüntetés, amelyen részt vettem, viszont ez volt az eddigi legnagyobb. A továbbiakban igyekszem megfogalmazni, mitől érzem hatékonyabbnak az itteni tüntetéseket, mint a hazaiakat.
A hazai és a belgiumi tüntetések közötti fő különbség, hogy utóbbiak mindig átpolitizáltak – civil szervezetek, szakszervezetek, mozgalmak és pártok is részt vesznek rajta, sőt, igyekeznek minél láthatóbbak lenni. Belgiumban nem az a szégyen, ha egy párt pártzászlókkal vonul – az a szégyen ha egy párt nem tiszteli meg jelenlétével a demonstrációt. Ha egy párt nincs jelen, az azt jelenti, hogy nem kívánja kifejezni egyetértését a tüntetés céljával. Persze, ehhez vállalható pártok is kellenek.
Ezeknek a szervezeteknek azért is fontos a jelenléte, mert nagy aktivista hálózattal rendelkeznek, tehát hatékonyan tudnak mobilizálni.
A mozgalmak, szervezetek jelenléte azért is fontos, mert sokakat képviselnek – tehát a tüntetés ereje nem csupán a megjelent személyek erejében áll, hanem mindazokéban, akik a résztvevő szervezetek mögött állnak: dolgozók, lobbicsoportok, mozgalmárok, tagok stb.
Nekünk, zöldeknek pedig azt is érdemes átgondolni, hogyan tegyük a klímaváltozást politikai üggyé úgy, hogy ne a szavazóktól független folyamatok következményeként csapódjon le.
Végezetül néhány hangulatkép…
