Látszólag nincs összefüggés a rabszolgatörvény és az Orbán Viktor által bejelentett, gyermekvállalást serkentő támogatások között. Mégis, közelebbről nézve mindkét intézkedés neoliberális gazdaságpolitikára vall, melyben Magyarország egyetlen gazdasági előnye, hogy a lehető legnagyobb mértékben  kiszolgáltatja magát a tőkének.

Magyarországon,
mint köztudott, munkaerőhiány van. Nemcsak, hogy a magyar társadalom öregedő
társadalom, az aktív munkaerő tömegesen hagyja el az országot.

Ha ez még
nem lenne önmagában probléma, Magyarországon nem akármilyen munkaerőből van
hiány. Abból a munkaerőből van hiány, amelyre a mindenkori magyar kormány
tudatosan alapozta a magyar gazdaságot: az
olcsó munkaerőből.

A magyar
kormány olyan helyzetbe lavírozta magát, melyben az olcsó munkaerő pótlása a
migráció által politikai öngyilkosság lenne, a fiatalok hazacsábítására pedig
láthatóan képtelen. Így a Fidesz-rendszer a meglévő munkaerő túldolgoztatására
(lásd, rabszolgatörvény), egyúttal az olcsó munkaerő újratermelésére kívánja
kényszeríteni a nőket (lásd, a Fidesz családpolitikája).

Utóbbi aligha válhat be, mivel nem azért lesz valaki apa és nem azért szülnek a nők, hogy úgy végezzék gyerekeik, mint ők maguk – olcsó munkaerőként. Pénzbeli támogatás csak kis mértékben enyhítheti a magyar demográfiai válságot, mert a gyerekvállaláshoz nem a pénz, hanem a jövőbe vetett hitt hozza meg a kedvet. Így az egyetlen kiút a demográfiai válságból, az a Fidesz-rendszer valós megkérdőjelezése, melynek épp ugyanúgy része a „családpolitika”, amely valójában nőpolitika, mint a rabszolgatörvény.