Kedden a tizenharmadik tagpárt is jelezte a Fidesz pártcsaládjából, az Európai Néppártból, hogy kizárnák a Fideszt tagjaik közül.
A kizárási eljárást támogató politikusok szerint egyöntetűen átlépte a vörös vonalat a magyar kormány a jogállamiság helyzetével és az akadémiai szabadsággal kapcsolatban.
Habár pár nap alatt összegyűlt a kellő számú támogató a kizárási eljárás megindításához, ezek a pártok alapvetően a Néppárton belül súlytalan, kisebb pártok – mutat rá Techet Péter az Azonnalin megjelent publicisztikájában.
Így a legfőbb kérdés a Fidesz
kizárását az EPP-ből illetően az, hogy a CDU és a CSU – a
német kereszténydemokraták és a bajor keresztényszociálisok –
érdekeltek-e a Fidesz kizárásában.
Erre pedig egyértelműen
nemleges a válasz, hiszen valószínűleg – a görög Nea Demokratia
kivételével – az összes néppárti tagpárt kevesebb mandátumot
fog szerezni a következő európai parlamenti választásokon, míg
a Fidesz esetében akár 14 mandátum is elég sanszos.
A 444 egyébként úgy tudja, hogy a Fidesz titokban Berlinbe küldött egy követséget múlt héten, hogy feloldják a feszültséget a CDU-val, itt pedig Gulyás Gergely megígérte, hogy március 15. után le is szedik a Junckeres propagandaplakátokat.
Az elég sokatmondó lehet, hogy tényleg teljesen titokban történt a kibékülős szeánsz; valószínűleg érzik a fideszesek, mennyire kellemetlen az évek óta – retorikai szinten – fullba tolt euroszkeptikus kampány és a pártcsaláddal való komoly konfliktusok elhúzódása, amit nem tudnak a megszokott egybites módon kommunikálni a saját választóik felé.
Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke szerint Orbán átlépte a vörös vonalat az ominózus plakátokkal, bár nem tudjuk, hogy az elmúlt 9 évben ő hol volt és mi is van pontosan akkor szerinte azon a bizonyos vörös vonalon túl.
Kicsit olyan ez, mintha Stefka István kormánypropagandista eszmélne rá a napokban arra, hogy ő valójában nem is antikommunista, mert az MSZMP belügyi tudósítója volt – köszönjük, tudtuk egy ideje, lapozzunk.
Végső soron Németországnak a Néppártnak egyszerűen sem politikai, sem gazdasági érdeke a Fideszt kizárni – legalábbis a következő európai parlamenti választásokig.
A lehetséges 14 mandátum mellett ugyanis teljesen világos, hogy a német államnak az olcsó, kizsigerelt magyar munkaerő elemi érdeke, így a Fidesz – akinek a neoliberális kapitalista gazdaságpolitikájából fakadóan szintén – kormányon tartása is.
Webernek és Németországnak tehát egyáltalán nem érdeke egy nagytőkének kevésbé kiszolgáltatott magyar kormány. Az Azonnalin megjelent publicisztika is remekül rámutat arra, hogy ha a CDU-t igazán zavarná Orbán, nem csak a Néppártból, de akár a kormányból is megbuktathatta volna a Fideszt.
„Amikor 2015 elején Görögországban az Alexisz Ciprasz vezette Sziriza pártszövetség nyert, és a pénzügyminiszteri posztot a jogosan euró-kritikus Janisz Varufakisz szerezte meg, a CDU vagy a berlini kormány nem semmitmondóan üzengetett, újabb és újabb vörös vonalakat engedett átlépni – hanem alig fél év alatt padlódra vitte és megbuktatta a demokratikusan választott athéni kormányt.
Igaz, Athénnek nem az volt a bűne, hogy leépítette a jogállamot vagy a liberális demokráciát, hanem az, hogy megsértette a görög államnak felelőtlenül hitelező német és francia bankok érdekeit.”Techet Péter
Az tehát, ha a Fidesz Néppárttal és a nagytőkével való látszólagos konfliktusa kapcsán Orbán retorikai szervilizmusát elemezgetjük és jót nevetünk azon, hogy most éppen Macront dicsérte meg, távolabb visz a probléma megértésétől.
Az Orbán-kormányt lélegeztetőgépen tartó uniós neoliberális gazdaságpolitika, az olcsó munkaerő kizsigerelése ugyanis nem a megoldás a Fideszre, hanem a probléma része.
Via The Irish Times, Azonnali, 444, Die Welt, Financial Times, Reuters
