Mióta Bernie Sanders bejelentette indulását az elnökségért, a két legjelentősebb beszédében egy tömegekre rezonáló, új arcát ismerhettük meg.

A legtöbbünknek rögtön beugranak Sanders tuskó, személytelen szövegei.
Le kell győznünk a milliomosokat és a milliárdosokat. Egyesíteni kell a 99%-ot az 1% ellen.
Ezektől a hatásos, de egyszerű szlogenektől Sanders nagyon ritkán tér el; de jó indoka is van erre: ezek működnek.

Bernie narratívájában jó ideje nem volt helye a személyes életének. Végül is a kampány szlogene az, hogy „Nem én. Mi.”
De múlt hétvégén – az első jelentősebb beszédében az indulásának bejelentése óta – Sanders hosszasan beszélt életútjáról és neveltetéséről, ahogyan még soha ezelőtt.
Kiderült ugyanis, hogy Bernie háttere és múltja sokkal érthetőbbé, átélhetővé és erősebbé teszi az üzeneteit és ez lerombolja azt a mítoszt, hogy ő is csak egy a sok fehér férfi jelöltből.

Szombaton, a Brooklyn főiskolán – ahova egyébként ő is járt tinédzserként – Sanders beszélt munkásosztályú hátteréről. Brooklynban született és nőtt fel zsidó bevándorlók gyermekeként, akiknek közel az egész családját kiirtották a holokauszt során.
Apja a szegénység és az antiszemitizmus elől, egy lyukas garas és angoltudás nélkül menekült Lengyelországból mindössze 17 évesen. Festékeladóként dolgozott és hónapról hónapra élt bármiféle megtakarítás nélkül.  Édesanyja pedig – ahogy Sanders felidézte – mindig arról álmodozott, hogy a kis bérlakásukból egyszer majd egy saját házba költözhessenek. „Ő aztán nagyon fiatalon meghalt és mi még mindig abban a kis bérlakásban éltünk.”

Sanders úgy beszélt a családjáról, hogy az sokkal többeket és mélyebben érintett, mint a számolgatás az 1% és a 99% vagyonáról. Hallgatva őt őszintén beszélni a családja körülményeiről, bárki hirtelen megérthette a dühöt és a fáradhatatlan munkát az átlagemberek életéért.
Esélyt akar adni nekik a jobb életre, mert ő átélte a szűkölködést és emlékszik szülei áldozataira.
Ahogy pedig Sanders mondta Brooklynban: „Tudom, honnan jöttem.” Hát, most már mi is.

Sem édesapja, sem édesanyja nem élt elég hosszú ideig ahhoz, hogy láthassák Sanders politikai pályájának elejét.
Az ő történetünkben nagyon meg tudjuk találni a magunkét: keményen melózó emberek, akik mindent hajlandóak feláldozni szeretteikért. És amikor nem sikerül elérni a céljaikat egy végigdolgozott élet után, a társadalom azt mondja: erről egyedül csak ti tehettek. Vagy ahogy Donald Trump szereti mondani: ki vagytok rúgva!

Vasárnap este Chicagoban Sanders a fiatal aktivista múltjáról és politikai ébredéséről beszélt. Chicagoban csatlakozott a Fiatalok Szocialista Ligájához és diákvezető lett a kongresszusukban a faji egyenlőség szónokaként.

Bevallotta, hogy habár nem volt a legjobb tanuló a Chicago Egyetemen, de elég sok időt töltött a könyvtárban, ahol halmozta a politika és közgazdaságtan témájú könyveket és összeállt neki a kép arról, hogy a rasszizmus, a szegénység, a háború nem egymástól elszigetelt jelenségek, hanem ugyanabban az elnyomó gazdasági rendszerben gyökereznek, amelyet egy befolyásos kisebbség birtokol a kisemmizett többséggel szemben.

Sanders a lakhatási válságról és diszkriminációról is beszélt Chicagoban és arról, hogy 2020-ban azzal az elnökkel fog megküzdeni, aki ezért mind felelős. A választás tétje az amerikaiak számára nem is lehetne tisztább.

A brooklyni beszéd emlékeztett arra, hogy milyen fiatal és sokszínű is Sanders hallgatósága valójában.
A social mediaban használatos „Bernie Bro” szókép messzisége mellett Sanders támogatói a legkülönbözőbb háttérrel, identitással érkeztek, de egy dolog közös volt bennük: mindannyian átélték már azt, amiről Bernie beszélt és ők is politikai öntudatra ébredtek.
Ahogy Bernie mondta délután:

”Egy olyan családból származom, akik jól tudták, hogy milyen a munkáltatók totális hatalma által kiszolgáltatott munkavállalóként élni.”

Legvégül pedig jóllehet, hogy a kapitalizmus atomizált és megosztott minket, de emberek milliárdjai élik át ugyanazt a tehetetlenséget, bizonytalanságot és feszültséget.

A politika többé nem teheti meg, hogy nem foglalkozik azokkal a feszültségekkel, amelyek minket gyötörnek. Azok az egyetemes, mindenkinek kijáró jogok – amikért Sanders harcol – szabadíthatnak fel a minket gyötrő feszültségek alól. És tehetnek képessé minket újra álmodni.

Sanderst a középosztályba szülei áldozatai és az ingyenes felsőoktatás emelte. Ahogy bevándorló családok milliói, a szülei csak egy egészen egyszerű dologról álmodtak: egy saját házról. Nem arról a hatalomról, amellyel kizsákmányolhatnak másokat, nem arról, hogy milliárdosok legyenek. Egyszerűen csak elég erőforrásról ahhoz, hogy a gyerekeiket felnevelhessék és egy kicsivel többet érhessenek el, mint a szüleik.
Ezek személyes álmok, de egyedül a politikán keresztül vezet az út az elérésükhöz.
Bernie Sanders emlékeztetett minket arra, miért harcol, és arra is, nekünk miért kell harcolnunk vele együtt.

A cikk Bhaskar Sunkara publicisztikájának fordítása.
Bhaskar Sunkara a Jacobin magazin alapító szerkesztője.
A The Socialist Manifesto: The Case for Radical Politics in an Era of Extreme Inequality című könyv szerzője.