Értesítünk a nap 2-3 legfontosabb cikkéről. Legyél képben! Jöhet?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.
Blog a 99%-nak

Fák nőttek az Antarktiszon, mikor legutóbb ilyen magas volt a légkör szén-dioxid-koncentrációja

A cikk a Balra át! korábbi oldalán jelent meg. Áthoztuk ide, hogy itt is elérhető legyen.

Nem kell sokat keresgélni az Antarktisz sziklái között, hogy három-ötmillió éves, konzerválódott ágakat találjon az ember. Ezek a növénymaradványok magukban persze nem különlegesek, mégis figyelmeztetésként szolgálhatnak azzal kapcsolatban, hova fog vezetni a további szén-dioxid kibocsátás.

A Pliocén nevű földtörténeti kor időszámításunk előtt 2,6 és 5,3 millió év között tartott. Ebben az időben a Föld hőmérséklete a mainál legalább 2-3 fokkal volt magasabb, aminek következtében mások mellett az Antarktisz közepén is gazdag növényvilág alakult ki. S ezen túl az óceánok szintje is 10-25 méterrel magasabb volt a mainál a kutatók nagy része szerint.

És hogy miért érdekes ez? Azért, mert utoljára ebben a földtörténeti korban, a Pliocénban volt olyan magas a légkör szén-dioxid-tartalma, mint ma: hozzávetőlegesen 400 CO2 molekula minden millió, levegőben megtalálható molekulára. Ez pedig azt sugallja, hogy a rövid távú jövőben nekünk is hasonló körülményekre kell felkészülnünk, mint amilyenek évmilliókkal ezelőtt már jellemezték a bolygót.

A londoni Imperial College professzora, Martin Siegert ezzel magyarázza, miért kellene komolyabban vennünk a klímavédelmet. „Ha 200 fokra állítod otthon a sütőt, nem fog felmelegedni azonnal, beletelik egy időbe, hogy elérje azt a hőmérsékletet” mondja „Ugyanez a helyzet a Földdel is. Hiába értük már el a 400 ppm széndioxid-koncentrátumot, nem fog egyik napról a másikra felmelegedni a környezet. Ez hosszabb ideig tart, talán háromszáz évig is.”

A kérdés tehát az: hogy fog kinézni a Föld, ha megmaradunk a 400 ppm-es szintnél? Április 3-án szerdán volt erről egy konferencia Londonban, ahol a Pliocén és a mai állapot közötti párhuzamokat vizsgálták. Arról a korról való ismereteink jelentős része az Antarktisz partjainál talált, őskorban lerakódott tengeri üledékből való. Ezek az anyagok pedig nagyon sokat elmondanak arról, hogy nézhetett ki a bolygónk 3-5 millió évvel ezelőtt.

Ha pedig – ahogy a kutatók állítják – a tengerszint 10-25 méterrel volt magasabb a mainál, a jégtakaróknak is máshogy kellett kinéznie. Csak a grönlandi jégtakaró elolvadása 7 méterrel emelné meg tengerszintet. Ez minden bizonnyal nem létezett abban az időben. A kisebb méterű, nyugat-antarktiszi jégtakaró elolvadása másik 5 méterrel emelné meg a vízszintet, a nagyobb, ma még stabilnak tűnő kelet-antarktiszi pedig további 10-zel. És ezzel vagyunk meg a 22 méterrel magasabb vízszintnél.

Ha tehát a magas szén-dioxid-koncentráció miatt tényleg elolvadnak ezek a jégtakarók, könnyen megjelenhetnek a fás szárú növények a ma még fehér kontinensen. Jane Francis professzor, a Brit Antarktisz Kutatóprogram igazgatója számos konzerválódott növénymaradványt talált már, mindössze 500 km-re a Déli Sarktól. „Ezek az ágak kísértetiesen hasonlítanak a bükkfák ágaira” mondta „Minden bizonnyal az utolsó antarktiszi erdők maradványai, s a pliocén korból valók. Egy olyan korból, ahol a gleccserek visszahúzódtak és ahol tundra jellegű terület alakul ki. Valószínűleg nem volt a legélhetőbb környezet, de nyáron sokat sütött a nap, a hőmérséklet pedig elérhette a +5 fokot is.”

A kérdés már csak az, vajon mennyi idő alatt változik a klíma a szén-dioxid koncentráció következtében? „Minden bizonnyal nagyon gyorsan” mondja Rob DeConto, a Massachusetts-Amherst Egyetem professzora. Az ő számítógépes modelljei szerint a gleccserek előtt tolt sziklahegyek gyorsan össze fognak omlani, akkor pedig semmi nem állítja majd meg a gleccsereket, hogy a tengerbe csússzanak. „Ma még csak 3 milliméterrel növekszik évente a tengerszint. Ez azonban rövidesen centiméterekben lehet majd mérhető”.

És hogy mit tehetünk, hogy a folyamat gyorsulását megakadályozzuk? Siegert professzor szerint nagyon gyorsan vissza kell venni a szén-dioxid kibocsátásunkat, majd el kell érni, hogy az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja csökkenni kezdjen. „Lehetséges az évszázadban a felmelegedés szintjét 1,5 Celsius fok alatt tartani? Lehetséges. De meg tudjuk csinálni?”

„A CO2-szintet a mai kibocsátás 40%-ára kell csökkenteni 2030-ig” tette hozzá „Aztán 2050-re a nulla környékére, utána pedig szükség lenne inkább már a CO2 megkötésére koncentrálni. Ez persze azonnali és radikális lépéseket igényelne, de a lehetőségünk ma még megvan.”

(Via: BBC.com)

 

Olvass tovább!