„Teljesen semleges állásponton van” Fekete-Győr András azzal kapcsolatban, hogy a rákkeltő glifozátalapú gyomirtókat forgalmazó Monsanto pénzzel támogatta európai pártcsaládjukat, az ALDÉ-t. A pénzügyi segítség híre, aminek következtében még Emmanuel Macron francia elnök is szakított az európai liberálisokkal, önmagában nem lenne botrány. Ha viszont azt is figyelembe vesszük, hogy a Monsanto éppen nemrégiben lobbizta ki a glifozát újabb öt évi engedélyeztetését az EU-ban, akkor felmerül a kérdés: kit is képvisel ebben a kérdésben az ALDE?

A Momentum programja ugyan nem ír erről, de Fekete-Győr márciusban a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatban is hasonlóan megengedő volt: attól tart, hogy az EU hosszútávon versenyképtelen lesz, ha nem áll neki génmódosított élelmiszerek termesztésének. Egybecseng ez egyébként a párt EP-programjával is, melyben a szabadkereskedelem mellett érvelnek. És ha ez nincs is kimondva, nyilvánvalóan következik belőle, hogy az USA-val való szabadkereskedelemről lenne szó.

Az óriáscégekkel való barátkozás pedig nem véletlen elszólás volt. Cseh Katalin, a párt listavezetője például azt mondta: „A legnagyobb problémát nem a nagyvállalatok, hanem a populisták okozzák”.

S ezzel meg is mutatta, hogy a Momentum mennyire nem érti az európai szélsőjobb működését: azt, hogy a populista kormányokat pontosan az adóelkerülésben és piaci liberalizációban érdekelt nagyvállalatok tartják hatalomban.

És igaz ez nem csak a Brexit-kampányt pénzelő tőkésekre, de a Magyarországon terjeszkedő, adózni már nem nagyon akaró német autógyárakra is. Ennek megfelelően természetesen az sem véletlen, hogy a Momentum német testvérpártja, az FDP miért barátkozik annyira a Fidesszel.

A Momentum aktuális választási programja sokszor nem tartalmaz konkrétumokat azzal kapcsolatban, hogy az egyes, sokszor kulcsfontosságú, kérdésekben a leendő képviselőik milyen gombot nyomnának az Európai Parlamentben. Azok a kérdések viszont, amikben állást foglalnak, rávilágítanak a párt igazi arcára. „Egy egységes, stabil valuta minden európai tagállamnak védelmet jelent, ha a világgazdasági folyamatok kedvezőtlenre fordulnának”, írják s közben az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon visszaemlékezve többek között a görög adósságválságra. Arra a tragédiára, amelyben Görögország gazdasága nagy részben az euró bevezetése miatt omlott össze, majd a különböző hitelező intézmények német és francia bankok nyomására részben átvették az ország irányítását a demokratikusan megválasztott kormányától. És miért tudták ezt megtenni? Mert Görögországnak nem volt önálló valutája és így nem volt képes saját pénzügyi politikát folytatni.

S mintha csak pontosan a görög gazdaság összeomlása ihlette volna meg a pártot, kicsit később hitet tesznek a Schäuble-féle, gyengébbeket büntető euró-politika mellett, mikor azt írják: „Büntetni kell a potyautas-magatartást, és érvényt kell szerezni azoknak a korai jelzőrendszereknek, amelyek felhívják a figyelmet arra, ha egy tagállam fenntarthatatlan pályára lépett.” Ami persze papíron jól hangzik, a valóságban viszont milliók szegénységbe taszítását jelentette, például éppen Görögországban.

Persze van, akik jól járnak az euróval (leginkább a németek), s ezzel együtt, aki felkapaszkodik a német vonat hátuljára is profitálhat a közös valutából. Így tettek a szlovákok, akik már a kétezres években bejelentkeztek a Németország összeszerelő-üzeme címre. Ami rövidtávon növekedést a munkahelyeket jelentett, hosszú távon egy páratlan gazdasági kiszolgáltatottságot, s ezáltal politikai függést. A multik gyárainak környezeti hatásairól nem is beszélve.

A Momentum (gazdaság-)politikájának természetesen van létjogosultsága, mégis, talán jobb volna, ha a párt legalább felvállalná, hogy a politikai palettán a jobboldalon helyezkedik el. Mert lehet beszélni ideológia nélküli politikáról, de itt felteszem a kérdést: ha nem az ideológia tart össze egy pártot, akkor mi? A pénz vagy a hatalom akarata? Ha a Momentum listáján vannak szociáldemokrata, piacpárti, konzervatív és liberális jelöltek is, akkor a választó mégis honnan tudja, hogy a végén milyen elveket képviselő jelöltre jut a szavazata?

A Momentum európai helykeresése azzal kezdődött, hogy felvetették: szívesen átvennék a Fidesz helyét a Néppártban. Később persze világossá vált, hogy a Néppártnak nem érdeke a csere, így a Momentum végül a liberális ALDE európai pártcsaládhoz tartozik. És bár a liberalizmus első hangzásra pontosan az ellenkezője a Fidesz politikájának, valójában mindkét pártcsalád a neoliberális gazdaságpolitika híve. S ugyanilyen egység van közöttük az óriásvállalatok érdekeinek képviseletében is. Ennek talán legnyilvánvalóbb jele pontosan az, hogy a liberálisok az utóbbi években nem is kevés támogatást fogadtak el az Uber-től, a Sygentától, de a fent említett Monsantótól ugyanúgy, ahogy az adóelkerülésben világbajnok Google-től is.

És itt visszajutottunk a fő konfliktushoz, mely minden párt értékválasztását meg kell határozza: a gazdasági versenyképesség és a természeti, kulturális és emberi környezet ellentéte. Az ALDE magát „progresszív” pártnak sorolja be (jelentsen ez bármit is), de a kulcsfontosságú kérdésekben soha nem mertek szembemenni a nagy gazdasági lobbikkal. És bár a szavakban nagy környezetvédők, az EP-ben leadott szavazatok alapján világos: az ALDE frakció a szükséges klímavédelmi döntések nagy részét nem szavazta meg. A Climate Action Network elemzése szerint pedig még a (szélső-)jobboldali EFDD politikai csoport is zöldebb volt, mint a liberálisok. Márpedig ha valami, akkor ez lesz Európa következő öt évének kulcskérdése: hogy szembe merünk-e menni a demokratikus döntéshozatalt polipként fojtogató nagyvállalati lobbival.

A valóság ugyanis az, hogy a klímaváltozást nem lehet megállítani egy örökké növekedő globális kapitalizmus keretei között: aki komolyan gondolja a globális felmelegedés elleni harcot, annak a globalizációkritikánál kellene kezdenie. Ha valahol, akkor nem az ALDE pártcsaládban járnak élen ebben.

Összefoglalva tehát, ha keményvonalas zöldek és baloldaliak vagyunk, akkor ki kell mondanunk: a Momentum a kulcskérdések jelentős részében a nem képviseli a mi álláspontunkat.