A Bloomberg keddi cikkében derült fény arra, hogy a Facebook több száz alvállalkozóval szerződött a Messengeren folytatott hívások és az ott elküldött hangfájlok leiratának készítésére.
A lap szerint az alvállalkozók nem tudták, hogy milyen módon rögzítették a hangfelvételeket, illetve hogy azok hogyan jutottak a Facebook birtokába, nekik csak a hallott szöveget kellett legépelniük.

A közösségi oldalt üzemeltető vállalat szerint a felhasználók engedélyével hallgatták le a beszélgetéseiket és adták át azokat az alvállalkozóknak, azonban nincs egyértelmű válaszuk arra, hogy az applikáció számára a mikrofon használatának engedélyezése számukra egyenlő-e az ott folytatott beszélgetések rögzítésének engedélyezésével és annak harmadik félnek való átadásával.
Valójában ehhez természetesen minimum kettő vagy három engedélyezés lenne szükséges, hiszen senki nem abban a hitben kapcsolja be a mikrofonját a Messenger számára, hogy aztán lehallgassák és leiratokat készítsenek a beszélgetéseiből.

A Facebook tehát a lapnak elismerte, hogy valóban lehallgatták a Messenger felhasználóit, annak ellenére, hogy tavaly tavasszal Mark Zuckerberg a kongresszusi meghallgatásán ennek éppen az ellenkezőjét bizonygatta.

A Facebook közleménye szerint:

„Akárcsak a Google és az Apple, a múlt héten mi is felhagytunk azzal a gyakorlattal, hogy a beszélgetésekről készült hangfelvételeket emberekkel hallgattatjuk meg.”

Ez ugye nem jelenti azt, hogy a jövőben felhagynának a lehallgatásokkal, egyszerűen csak annyit, hogy ezentúl hivatalosan nem emberekkel íratják le a beszélgetések tartalmát.

Az újabb botrány ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire következmények nélküli a gigantikus méretű transznacionális techvállalatok létezése.

2 éve ugyanis, amikor kiborult a bili a Cambridge Analytica-ügy kapcsán, minden addiginál komolyabb bizalmi válság alakult ki a közösségi média adatvédelmének totális hiánya miatt. Az amerikai kongresszus és képviselőház ezért kénytelen volt meghallgatást rendezni Zuckerberg részvételével, ahol egyrészt kiderült, hogy a világ legnagyobb szuperhatalmának törvényhozói többségében egyáltalán nem értik hogyan működik a közösségi média, de még talán egy számítógép bekapcsolása is komoly feladat számukra, másrészt pedig a vezérigazgató egyenesen összeesküvés-elméletnek nevezte azokat a feltételezéseket, miszerint felveszik a felhasználóik beszélgetéseit és azokat aztán kereskedelmi célokra használják fel.

Az Analytica-botrány után egyébként a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) rekord méretű, 5 milliárd dollárra büntette a Facebookot, mert a vállalat nem tartotta be az FTC 2012-es határozatát, és megtévesztette a felhasználóit, akik azt hihették, hogy ők döntenek a személyes adataik felhasználásáról.
Emellett kötelezték őket arra is, hogy változtassanak a cég belső struktúráján.
Ez a büntetés azonban szinte ugyanazt a célt szolgálja, mint az EU Google-büntetése:

Valódi, átfogó, strukturális reformok helyett látszatbüntetések jelképes összegekkel, amivel a politikai elit demonstrálhatja erodálódó tekintélyét, a multik feletti kontrolljuk és a kisemberek, a felhasználók védelmének az illúzióját, valamint az átláthatóság iránti elkötelezettségüket, illetve egy ideig lecsillapítják vele azokat a jellemzően nagyobb jólétben élő, marginális csoportokat, akiket érdekel az adataik védelme.

A Zuckerberg birodalmat megrengető hitelességi válság után pedig szinte csak az alapjövedelmet nem ígérték be a felhasználóiknak, ahogy már itt is írtunk róla, milliárdos PR-kampányokban hirdették az adatvédelmi paradicsom eljövetelét és a biztonságosabb felhasználói élményt, amiből aztán valahogy a gyakorlatban semmi nem lett.
A Facebook valójában az igazságszolgáltatás és a politikai kontroll számára egyre megfoghatatlanabb, átláthatatlanabb és ellenőrizhetetlenebb lett.