Idén május elseje különleges nap volt az osztrák politika történetében. A munka ünnepén a baloldali Szociáldemokrata Párt (SPÖ) szokott minden évben felvonulást és majálist tartani, s egyben ekkor ünneplik mindazokat a munkajogi és szociális eredményeket, melyeket az elmúlt több, mint száz évben elértek. Van is mire büszkének lenniük: nagyrészt az SPÖ-nek köszönhetően Ausztriában a régió egyik legjobb szociális rendszere működik, a minimálbér pedig bőven megelőzi még a németországit is. A képet egy adat árnyalja: a tény, hogy a legutóbbi választáson a kétkezi munkások jelentős része a szélsőjobboldali FPÖ-re szavazott.

A 2017-es ausztriai parlamenti választásokon a konzervatív-jobboldali ÖVP 31%-ot ért el, a nemzeti-szélsőjobboldali FPÖ 25%-ot. A bevándorlás megállításában egyetértő pártok pedig nem haboztak sokat, hogy kirakják a kormányból a baloldalt. A kormányalakítás után azonban még következtek érdekes körök: miközben az ÖVP a gazdaság liberalizációjával és a munkavállalói jogok visszavágásával kampányolt, addig az FPÖ magát szociális pártként igyekezett meghatározni.

A kormányzásuk első másfél évében ezt az ellentmondást sikeresen söpörték a szőnyeg alá: az ÖVP számos, kétkezi munkavállalókat negatívan érintő változtatást bevezetett, ezek közül a legkomolyabb a hatvan órás munkahét engedélyezése volt. A kormányzat láthatóan igyekezett a jóléti államot leépíteni, a segélyek egy részét megkurtították. Ezek alapján pedig joggal gondolhattuk, hogy a Kurz-kormány az orbáni példát követi: a gazdagok pénzt, a szegények menekültellenes retorikát kapnak a szavazataikért cserébe.

Az idén április harmincadikán, szándékosan a május elseje előtt bejelentett adóreform azonban nem ezt mutatja. Másfél év után először ugyanis a kormányzat felmutatta az első valódi, dolgozókat segítő intézkedését is. Persze azon nem kell csodálkozni, hogy a valódi adócsökkentést a vállalatok kapják. A most már egész Európában pestis-szerűen terjedő társadalmi adó-verseny Ausztriát is elérte, s így a Tao-t a részvényesek nagy megelégedésére 25-ről 21%-ra fogják csökkenteni.

Ennél érdekesebb viszont a második adósáv adókulcsának csökkentése. 2021 január elsejétől ugyanis az ausztriai munkavállalók a 11.000 és 18.000 euró közötti jövedelmük után 25 helyett csak 20% szja-t lesznek kötelesek fizetni. És bár természetesen összegszerűen ezzel is a gazdagabbak fognak többet hazavinni, arányaiban mégis az alacsony jövedelműek, tipikusan kétkezi és egyszerű irodai munkákat végzők terhei csökkennek nagyobb mértékben. Ha az ősszel megválasztott új kormány nem fog semmit változtatni, akkor 2022-től pedig a harmadik sáv adókulcsa is 35%-ról 30%-ra csökken, ez pedig már vastagon a középosztályt érinti.

Ausztriában egyébként igen példaértékű többkulcsos adórendszer van, mely (a bonyolultságát leszámítva), minden jövedelemmel rendelkező személyt méltányosan adóztat meg: a 11.000 euró alatti munkajövedelmekre nem kell szja-t fizetni, a 90.000 euró feletti jövedelmekre viszont már 50%-ot. A kettő közötti területen (ahol az osztrák munkavállalók döntő többsége van) eddig 25%-tól növekedő kulcsok voltak, minden keresőt a „teljesítőképességéhez mérten” megadóztatva.

A Kurz-féle, neoliberális gazdaságpolitikát követő vezetők a legszegényebbeket büntetve pontosan ezeket a többkulcsos adórendszereket szokták leépíteni a legalacsonyabb kulcs felemelésével és a legmagasabb csökkentésével. Ennek a, jövedelmi különbségeket jelentősen felerősítő, folyamatnak az utolsó állomása a világ néhány országában már bevezetett egykulcsos adórendszer, melyben a leggazdagabbak ugyanannyi adót fizetnek, mint a legszegényebbek.

Az egykulcsos adórendszert, melyet Magyarországon Orbán Viktor 2012-től vezetett be, a jobboldali populisták kedvelt kampányígérete lett. És annak ellenére, hogy a jobboldaliak jelentős része is veszít ezzel a rendszerrel, a szavazóknak mégis tetszik: többek között a flat tax ígérete tette népszerűvé Matteo Salvini szélsőjobboldali olasz belügyminisztert is. Sebastian Kurz azonban, minden bizonnyal a szélsőjobboldali FPÖ nyomására, most mégis az alacsony jövedelműek adókulcsát csökkentette volna.

És itt meg kell állni egy pillanatra.

Mert miközben azt látjuk, hogy a populista jobboldal a fejlett világ jelentős részen „a gazdagoknak pénzt, a szegényeknek propagandát” programjával kampányol, addig az osztrák kormány pontosan az ellenkezőjét teszi és az alsó középosztálynak nyújt adócsökkentést.

És persze világos, hogy ezt az adócsökkentést a szociális juttatások megvágásából fogják finanszírozni. Mégis, nagyon úgy néz ki, hogy egy bécsi gyárban dolgozó kétkezi munkásnak 2021-től évente körülbelül ezer euróval (320 ezer forinttal) több fog a zsebében maradni. Azaz, valamivel mégiscsak jobban járnak majd az FPÖ munkásosztálybeli szavazói.

A közvélemény-kutatások szerint a két kormánypárt támogatottsága összesen a két évvel ezelőtti választások óta nagyjából változatlan, a társadalom szűk többsége támogatja politikájukat. Természetesen nem tudjuk, hogy a következő választásokon mennyire hasal el az FPÖ és kivel alakít majd kormányt Sebastian Kurz. Ennek megfelelően azt sem tudjuk, hogy a következő három években milyen intézkedéseket fognak bevezetni. Az viszont most már világos lett, hogy az előző Kurz-kormány a kiszolgáltatott munkavállalók egy részét jogaikat csorbítva büntetette, az egész munkásosztályt úgy magában mégiscsak adócsökkentéssel jutalmazta volna.

Itt persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem a 2017 előtt kormányzó SPÖ valósította meg azokat a reformokat, amelyek előnyben részesítik az alacsony jövedelműeket. Az akkori kormány nem akart adókat csökkenteni, s kiállt a bőkezű segélyek folyósítása mellett is. Ez pedig, mint azóta kiderült, pont az alacsony jövedelműek egy részének nem tudta elnyerni a tetszését.

Bár nem tudjuk, hogy a szeptember 29-i választások után ki alakít majd kormányt, de a közvélemény-kutatók szerint a szavazók közel kétharmada a jobboldali pártokat támogatja. Ennek megfelelően az is kérdéses, hogy az FPÖ részt fog-e venni az új kormány munkájában. Azonban ha korrupciós botrányaikat megúszva ismét helyet kapnak Kurz mellett, akkor valószínűleg ugyanebbe az irányba fogják vezetni Ausztriát.

Az FPÖ által elért személyijövedelem-adó csökkentése pedig minden bizonnyal munkások újabb tömegeit fogja a szélsőjobboldal felé tolni. Ha Ausztriában ugyanis pont a szélsőjobb éri el, hogy a gyári munkás többet keressen, akkor ezzel, legalábbis tisztán pénzügyi szempontból, megvan az esélye, hogy hosszú távon átvegyék a szociáldemokraták helyét a munkásosztály élén. Ha valamin, akkor ezen pedig a baloldalnak is el kellene gondolkodnia.