Blog a 99%-nak

Majtényi László semmit nem ért az elmúlt 30 évből avagy Schmidt Mária és Bajnai Gordon frigye

Majtényi László, magyar jogtudós, az MTA doktora, Göncz Árpád adatvédelmi biztosa, illetve 2017-ben a neoliberális ellenzék köztársasági elnök-jelöltje beszélt csütörtökön a szektAtv-ben a magyar jogállamiság helyzetéről Krug Emíliával.

Majtényi nem csak azt bizonyította be a beszélgetés során, hogy a magyar rendszerváltás óta a kormányváltások sorával sosem történt lényeges gazdaságpolitikai változás, de azt is, hogy ő 30 éve nem érti miért nincs demokrácia és jólét Magyarországon.

Majtényi László gratulál Áder János újraválasztott köztársasági elnöknek (középen, háttal) az Országgyűlés plenáris ülésén. (Fotó: Máthé Zoltán / MTI)

Akkor ugyanis, amikor azt állítja, hogy elsősorban közjogi reformok kellenek meg alkotmányozás, aztán majd utána lehet olyan részletkérdésekkel foglalkozni, mint az adórendszer meg a vagyon újraelosztása, ugyanazt a hibát követi el, mint az egész rendszerváltó elit.
Majtényi és a neoliberális alkotmányjogászok akkor tévednek, amikor azt hiszik, hogy az antidemokratikusságból következik a nyomor, pedig valójában éppen a nyomorból következik az antidemokratikusság.

Hiszen az elbukott rendszerváltás egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy bármilyen közjogi átalakítást lehet végezni, bármilyen modern európai alaptörvényt lehet írni, ha nem történik radikális változás a gazdaságpolitikában és a vagyon újraelosztásában. A legdemokratikusabb intézmények is korrumpálódnak a jólét hiányától és a legátláthatóbb működés válik gátlástanná, ha azt nem demokraták működtetik és a politikai eliten kívül megmaradnak a feudális társadalmi viszonyok.

Jól illusztrálja ezt a magyar önkormányzatiság rendszerváltáskori története is, amely részeként Európa egyik legmodernebb önkormányzati modelljét állították fel, de a vidéken változatlan feudális viszonyok és kiszolgáltatottság és az egyre inkább befagyó társadalmi mobilitás a vidéki bárók és helytartók töménytelen korrupciójának világát eredményezték, amiből egyenesen következett az önkormányzatok eladósodása és a vidéki szegénység kiszolgáltatottságának továbböröklődése. (Az önkormányzati rendszer radikális reformja aztán halaszthatatlanná vált és egy rossz alkotmányos koncepció miatt csak az Alaptörvény módosításával vált lehetővé és a kétségtelenül korrupt rendszerből sikerült agyoncentralizálni és megcsonkítani a területi autonómiát, de ez már más téma.)

A rendszerváltás óta minden kormányváltás alkalmával ugyanaz történt. Új identitáspolitika, új költészet az Alaptörvényben, új iskolák az igazságszolgáltatás működéséről és a hatalom megosztásának elméletéről, új közjogi elképzelések lényegében ugyanazon neoliberális doktrínában, de a gazdasági elit és függőség egy tapodtat sem mozdult, a középosztály alatt pedig rossz és tragikus forgatókönyvek váltogatták egymást egyre romló tendenciában és egyre autoriterebb feudalizmusban.

Bajnai Gordon és Schmidt Mária

Hogyan lehet az, hogy a rendszerváltás óta változatlanul ugyanolyan jól megél Schmidt Mária és Bajnai Gordon is, akik sokáig üzlettársak is voltak és a pletykák szerint jóbaráti nexusban Schmidt Gordikának hívja az európai neoliberalizmus mintapéldányát?

Pontosan úgy, ahogy Majtényi vallja be véletlenül. A rendszerváltás óta kivétel nélkül minden kormánynak fontosabb volt a költészet és a festmény kerete, mint a rendszer lényegének reformja, mint a neoliberális kapitalista termelési modell megváltoztatása, a hatékonyabb redisztribúció, így a társadalmi mobilitás elősegítése.

Félreértés ne essék, egy poszt-fideszi Magyarországon az alapoktól kell majd újjáépíteni a közjogi rendszert és újragondolni az összes demokratikus intézményt. Ezt azonban nem lehet többször neoliberális alkotmányjogi szemlélettel, amely a szociális biztonságot és az összes új, negyedik generációs jogot nem alapjogi szinten kezeli, hanem egy homályos alkotmányos célként. Annak ugyanis nincsenek garanciái és marad a költészet a reálpolitikai és gazdasági fordulat nélkül, Schmidt Mária és Bajnai Gordon pedig újra rendel magának egy kávét.

Egy valódi magyar rendszerváltáshoz meg kell haladnunk a neoliberális jogelméletet és meg kell születnie végre a magyar kritikai jogelméletnek.
Ahogyan a klasszikus közgazdaságtant meghaladta a behaviorista iskola és újra helye lett a közgazdaságtanban az értékítéleteknek és etikai kérdéseknek, úgy a magyar jogelmélet sem tekintheti többé egy jogi szemponton kívülálló jelenségnek a szegénységet, a globális egyenlőtlenségeket és a strukturális elnyomás különböző módjait. Új definíciókra, átfogóbb interdiszciplinaritásra, jóval több szociális érzékenységre, a kritikai társadalomtudományok eszközkészletére és velős értékítéletekre van szüksége a magyar jogtudománynak az etikamentes leírások helyett.
A magyar kritikai jogelméletnek éppen itt van az ideje megszületnie.

Olvass tovább!