A mai osztrák választások eredményei nem hoztak meglepetést. A Sebastian Kurz exkancellár által vezetett konzervatív ÖVP utcahosszal nyert és 37%-ukkal jobb eredményt értek el, mint 2002 óta bárki az alpesi országban. Kurz győzelme várható volt, de a második helyre pályázó szociáldemokraták és szabadságpártiak kudarca miatt a konzervatívok a következő öt évre biztosítani tudták dominanciájukat. Ennek megfelelően (ahogy előre megírtuk) nem az a kérdés, hogy Kurz alakít-e kormányt, csak az, hogy kivel.

Az Ausztriai Szociáldemokrata Párt (SPÖ) németországi testvérpártjával ellentétben egy sikeres baloldali párt és az elmúlt évtizedekben a folyamatos népszerűségvesztésük ellenére sikerült mindig megőrizniük az osztrák szociális állam jóléti vívmányait a jobboldaltól. A pártot 2017-es kudarcuk óta a magát felépíteni nem tudó Pamela Rendi-Wagner vezette, akinek a mostani még nagyobb bukás után valószínűleg megremeg a széke. A százharminc éves SPÖ-nek ugyanis van túlélési ösztöne és ennek megfelelően 1966 óta egyszer sem mentek bele koalícióba kisebbségi partnerként. A mostani eredményük (22%), pedig minden bizonnyal hidegzuhanyként éri majd a pártot és népszerűségük visszaszerzésének céljából ismét ellenzékbe vonulnak.

A (szélső-)jobboldali FPÖ szavazóinak több, mint egyharmadát veszítette el, s pontosan tudják, hogy egy újabb kormányban sokkal rosszabb pozíciókkal indulnának, mint a legutóbbiban. A párt népszerűségét az Ibiza-videó és más korrupciós botrányok tépázták meg, HC Strache személyében pedig évtizedes vezetőjüket veszítették el. A kudarc náluk is kijózanító lehet, és ha csak nem ragaszkodnak minden áron valamiért a kormányrúdhoz, jobban járnak Kurz ellenzékből való kritizálásával.

A politikai térkép átrendeződésével azonban kialakult egy új többség, ami egy eddig nem látott koalíciót szülhet meg.

A választás előzetes eredményei alapján ugyanis a konzervatív Néppárt (37%) és a Zöldek (14%) ha kevéssel is, de többséget szereztek a parlamentben és így harmadik partner nélkül is kormányt alakíthatnak. A Zöldek pedig annak ellenére, hogy 1986 óta (az elmúlt két évet leszámítva) a parlamentben vannak, egy kormány munkájában sem vettek még részt, a klímaváltozás egyre sürgető veszélyével pedig elérkezettnek láthatják az időt, hogy a kormányrúd mellé álljanak.

Amikor a hatalom megszerzéséről és megtartásáról van szó, akkor Sebastian Kurz soha nem ismert erős gátlásokat: elképzeléseit annak idején pont ugyanolyan jól össze tudta egyeztetni a szociáldemokratákkal, mint később a szélsőjobbal. Az osztrák társadalom klímatudatosságát figyelembe véve pedig maga is zöld témákkal kampányolt az elmúlt hónapokban: ebből a szempontból neki tökéletes partnerek lennének a bár megerősödő, de még mindig jóval kisebb Zöldek.

Ausztria sok szempontból példaértékű környezetvédelmi politikával rendelkezik (pl. nincsenek se atom-, se szénerőművek), ennek ellenére a klímaváltozás az egész társadalmat meghatározó téma. Ebben a közhangulatban pedig minden jobboldali kormány álma lenne egy olyan zöldpolitika, ami egyrészt kielégíti a lakosság környezetvédelmi elvárásait, másrészt ugyanakkor nem megy szembe a tőkés társaságok érdekeivel.

Egy ilyen konzervatív-zöld kormányzásnak azonban nem csak Ausztriában van tétje:

az EU legnagyobb és legerősebb államának számító Németországban 2021-ben tartanak választásokat, azokon a jelenlegi esélyek szerint pedig csak egy szintén hasonló, konzervatív-zöld (vagy zöld-konzervatív) koalíció szerezhet többséget.

Így akármi is sül ki Ausztriában, egy ilyen koalíció két évig tesztlaborként szolgálhat a későbbi német kormányzásnak.

Egy bezöldülő Kurz-kormány minden bizonnyal folytatná a szociális államot lebontó, neoliberális politizálást. Az osztrák jobboldal ugyanis évtizedes feladatának tekinti az eurózóna legjobb jóléti államának szétverését, s ebben a küldetésükben apró engedményekért cserébe minden bizonnyal boldogan bevonják majd a zöldeket is. És ha ugyan nem remélhetünk nagyon sokat a zöldektől, egy dolog mégis biztos lett most vasárnap: a zöldek Nyugat-Európában kezdenek megkerülhetetlen politikai szereplőkké válni. Kérdés, hogy ennek örülhetünk-e még.