A mindenkori magyar ellenzék, hosszas vívódás után ugyan, de végül mindig ráeszmél, mi áll a magyar képviseleti demokrácia válságának hátterében. (Dobpergés.) A nők. Azon belül is inkább a nénik.

Gyurgyák János nagysikerű cikke szerint Orbán Viktor valójában egy meg nem értett zseni, akit a magyar társadalom súlyos állapota és az elcecíliásodás vitt tévútra. Karácsony Gergelyre is állítólag csakis a bugyiszaggató mosolya miatt szavaznak, Gyurcsányt is állítólag csak a banyatankos nyuggerek szeretik, sőt, az megvan, hogy több nő szavazott Orbánra, mint férfi?

A magyar hatalmi elit – bizonyára sok-sok önmarcangolást, felelősségvállalást és szembenézést követően – arra is rendszeresen ráeszmél, hogy a magyar demokrácia leggyengébb láncszeme… (újfent dobpergés) a választás intézménye. Nincs Alternatíva: a mindig jószándékú elit a választók szeszélyeinek esik áldozatául, így az egyetlen kiút a polgári Magyarország. (Már csak polgárságot kéne hozzá valahonnan keríteni.) A hatalmasok a hatalom nélküliek áldozatai, és nem fordítva. Vigyázat, több nőt látni utóbbiak, mint előbbiek közt!…

Vannak hazánkban liberális és vannak konzervatív elitisták is. Még az elitváltó elitistáknak is megvan a maguk képviselője Puzsér Róbert szerepében, aki férfias bátorsággal ellenzi a feminin, trauma-vezérelt magyar politikai légkört.

Közéletünk érzelem-központúsága szerinte pl. abban nyilvánul meg, hogy hazánkban a holokausztsérültek mindenhová szögesdrótos kerítést és fasizmust képzelegnek, ami persze irracionális. Racionálisan viszont belátható, hogy a női kvóta a férfiholokauszt és genderfasizmus előszele.

Történjék tehát Magyarországon bármi, a felelős megvan: a néni volt az! A néni véleményétől tartani kell – mert mi van, ha a néni mondjuk antiszemita, vagy csak szimplán ostoba? …

Közben lehet, hogy a néni feljebbvalói közt is akad sok antiszemita, sőt, ostoba is (khm.. Trump) – de hát a politikusok már csak ilyenek, nem igaz?