Jean-Claude Juncker, az Eurócsoport volt elnöke, egykori luxemburgi pénzügyminiszter és miniszterelnök búcsúzik az Európai Bizottság elnöki székétől.

Juncker 2014-ben lett a bizottság elnöke, miután kormánya Luxemburgban belebukott a lehallgatási és korrupciós botrányokba.

Ekkoriban látott napvilágot a Luxembourg Leaks nevű dokumentumegyüttes is, amely a Juncker-kormány disznóságait igyekezett felgöngyölíteni.

A néppárti politikus regnálása idején lényegében adóparadicsomot csinált Luxemburgból és lehetővé tette, hogy multinacionális cégek máshova adózhassanak, mint ahol a leányvállalataik működnek.

Az országból tehát egy transzferárazási központot csinált és szabad utat engedett annak a – bérek szempontjából – végtelenül káros eljárásnak, amely során több ország között egymással kereskedő multik leányvállalatai úgy állapítanak meg egymás közti árakat, hogy az adózásukat közben a legkedvezőbb országba optimalizálják.

(Ebből következik aztán az, hogy elszívják más országokból az adóztatható profitot és totálisan megbízhatatlanná teszik a GDP statisztikákat, amikből aztán termelékenységi adatokat számolnak, így rontják az ebből meghatározott bérek szintjét is.)

Juncker az Európai Bizottság élén az elmúlt 5 évben pedig pontosan ugyanazt csinálta, mint Luxemburgban, csak egy kicsit rosszabbul és több kárt okozva.

Az európai társadalmi egyenlőtlenségek elnöki ideje alatt radikálisan növekedtek, a klímaváltozás elleni harcban azok mellé állt, akik azért a leginkább felelősek és az unión belüli tőke szabad áramlásának elve alatt feláldozta a legelesettebbeket.

A GUE/NGL képviselőcsoportja ezért leköszönése alkalmából meglepte őt egy megérdemelt ajándékkal, amely szimbolizálja, kik is köszönhetnek valójában a legtöbbet Juncker elnöki tevékenységének: a multik.