Az emberiség egyik legnagyobb tudományos, műszaki és szervezeti eredménye bizarr módon az atombomba megtervezése és megépítése volt. A második világháború olyan nyomást helyezett az amerikai kormányra, hogy az erőforrást nem kímélve szervezte össze a világ legjobb tudósait egy katonai-állami felügyelet alatt álló szuperprojektbe. Az atombomba mint műszaki találmány jóval megelőzte korát: az elméleti fizikai áttörés, a meghasadás felfedezése csak 1938-ban (!) történt meg. Mégis, a 130 ezer embert foglalkoztató projekt alig több, mint 3 év alatt elméleti fizikából olyan műszaki megoldást fejlesztett ki, amellyel az Egyesült Államok 9 nap alatt végleg megnyerte a II. Világháborút.

2019-ben egy új, sokkal nagyobb kihívás előtt áll az emberiség, melyben még nagyobb nyomást kell helyezzünk kormányainkra.

A probléma

Ha nem cselekszünk, az emberi tevékenység nagyon rövid időn belül olyan természeti hatásokat fog előidézni, melyek öngerjesztő módon kezdik el növelni a Föld hőmérsékletét. Ha elérjük ezt a fordulópontot, akkor az emberiség már nem tudja megállítani a spirált, és a Föld globális ökológiai rendszere felfoghatatlan károkat fog szenvedni. Az így kiváltott tömeges kihalási esemény nem csak a fajok jelentős részét fogja elsöpörni, de vele együtt az emberi civilizáció alapkövei fognak meginogni.

1. Hol van ez a Fordulópont?

Tudományos konszenzus van arról, hogy az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez viszonyított 2,0 Celsius alatti felmelegedés esetén még valószínűleg nem indulnak meg a pozitív visszacsatolási folyamatok. Ugyanakkor kulcsfontosságú területek destabilizálódása már a Párizsi intervallumban is (1,5-2 Celsius) realitássá válhat. (Pl. Északi-tengeri nyári jégtakaró, Grönlandi-, és Nyugat-Antarktiszi jégtakaró elolvadása.)

2. Az emberiség közös céljai a Fordulópont alatt tartják a felmelegedést?

Nem. 2015-ben a világ országai a Párizsi klímaegyezményben megegyeztek, hogy törekednek arra, hogy 1,5 Celsius alatt tartsák a felmelegedést. Az aláíró országok közül azonban alig néhány tett ezekkel a célokkal koherens vállalásokat, s félő, hogy ezek a vállalások is csak üres ígéretek: A 197 aláíró országból mindössze 16 fogadott el a vállalásainak megfelelő nemzetállami törvényeket.

3. És van az emberiségnek globális „Manhattan terve” a 1,5 Celsiusos cél elérésére?

Igen, 2018 óta van. Ez az Exponenciális Útiterv.

Az Útiterv

Az Exponenciális Útitervet műszaki, akadémiai, üzleti és nonprofit-civil háttérrel rendelkező szakemberek egy nemzetközi csoportja készítette. A készítésben olyan kutatóközpontok és tudományos ernyőszervezetek működtek közre, mint a Stockholm Resilience Centre, a Potsdam Institute For Climate Impact Research és a Future Earth. A terv alapjait 2017-ben egy Science-ben publikált cikkben fektették le a szerzők, majd a terv első változatát 2018 szeptemberében az ENSZ Globális Klímacsúcsán prezentálták. 2019 szeptemberében, az új ENSZ klímacsúcsra elkészült a terv frissített, bővített változata, amely azt mutatja be, hogy miként tudja az emberiség 2030-ig 50%-kal csökkenteni üvegházhatású gáz kibocsátását.

A szén törvény

A terv alapja, hogy az eddigi lineáris változtatások helyett exponenciális ütemben kell átállítani az emberiség gazdasági-technológiai rendszereit szénsemlegesre. Ehhez az ún. „szén törvény” határozza meg a 1,5 Celsiusos cél eléréséhez szükséges globális szénmentesítés tempóját. A szén törvényt így lehet összefoglalni:

• 2020-ban tetőzik a kibocsátás.
• 2020-tól 2030-ig 50%-kal csökken a kibocsátás, aztán 2040-ig megint 50%-kal, majd 2050-ig megint 50%-kal.
• A megmaradt természetes szén-elnyelőket megvédjük és kibővítjük.

A szén törvény a lehető legokosabb módon akar gazdálkodni az emberiség megmaradt szénköltségvetésével.

Az elképzelés lényege, hogy a könnyebben semlegesíthető tevékenységekkel kezdjük az emberiség fosszilis energiahordozókról való leállítását, és fokozatosan haladunk a nehezebbek felé, ezzel értékes időt nyerve.

A megoldások

Az Útiterv 5 szektorban, megoldások sorát mutatja be, amelyekkel 2030-ra el lehet érni az üvegházhatású gázok kibocsátásának 50%-os csökkenését. Ezek közül választottuk ki a kiemelten nagy hatásúakat. A feladat az évi 54 Gt CO2e (gigatonna szén-dioxid egyenértékes üvegházhatású gáz) kibocsátást a felére, 27 Gt-ra csökkenteni. A 2020-as várható kiindulási állapot az alábbiak szerint áll össze:

Energiaszektor

Az energiaellátás közvetlenül a világ üvegházgáz kibocsátásának 34%-áért felel. Önmagában a nap és szélenergia elterjedése a következő évtizedben ezt képes a felére csökkenteni. A világ energiatermelése 2018-ra fordulóponthoz ért: a megújuló energia már versenyképesebb, mint a fosszilis.

2018-ban az újonnan létesített villamosenergia termelési kapacitás csaknem kétharmada már megújuló volt.

Ahogy a gyártási és ipari tapasztalat felhalmozódik, a szélerőművek, a napelemek és akkumulátorok költségei exponenciálisan csökkennek, miközben a fosszilis és a nukleáris energiatermelésre ez a tendencia sokkal kevésbé érvényes. Ha okos és segítő a szabályozási környezet, ezt a csatát megnyerhetik a megújulók.

Napelemek: A napelemek előállítási költsége exponenciálisan csökken, a belőlük létesített kapacitás pedig exponenciálisan növekszik. A napelemes erőművek által előállított energia élettartamra vetített átlagos költsége 2010 és 2018 között 88%-kal (!!) csökkent. Az elképesztő csökkenés következtében a napelemekre annyira megnőtt a kereslet, hogy a jelenleg problémát jelent a napelemgyárak szűkös kapacitása.

2030-ig a napelemek önmagukban 25%-kal tudják csökkenti a teljes energiaellátási szektor kibocsátását.

Szélerőművek: A szélenergia jelenleg is az egyik legolcsóbb energiaforrás, amelyet ismerünk; a világ villamosenergia-kapacitásának már 5%-át a szélenergia adja. Az elmúlt 8 évben 34%-kal (!) csökkent a szélerőművek élettartamra vetített átlagos költsége, és itt is további csökkenés várható. A szélenergia-termelés a teljes energiaszektor kibocsátását további 13%-kal tudja csökkenteni 2030-ig. Ehhez évi 10%-os növekedési ütem már elegendő.

Ipar

Az ipar az emberiség üvegházhatású gáz kibocsátásának 22%-áért felel. Az ipari üvegházgáz kibocsátás jelentős részét az ipar által használt alapanyagok előállítása okozza (pl. acél, cement, alumínium, vegyszerek, műanyag.) Ezért kulcsfontosságú, hogy kevesebb anyagot használjunk fel a termeléshez, amit pedig használunk az a lehető legnagyobb arányban újrahasznosított legyen.

Újrahasznosítás:

Az újrahasznosítással és hatékonyabb anyagfelhasználással 10 év alatt mintegy 25%-kal lehetne csökkenteni az ipari üvegházhatású-gáz kibocsátás szintjét.

Hatékonyságnövelés: A termelési folyamatok hatékonyságának növelése további 10%-os csökkentést képes elérni. Óriási potenciál van még a szénelnyeletésben és az elektrolízissel előállított hidrogén-fűtőanyag használatában.

Hűtőfolyadékok: A hűtőszekrényekben és klímákban használt hűtőfolyadék, a HFC többezerszer erősebb hatású üvegházgáz mint a szén-dioxid. Ezért minél hamarabb le kell állni a használatáról: ez önmagában kb 0,4 Celsiusios felmelegedéstől óvja meg a Földet. (A Montreáli jegyzőkönyv 2016-os Kigali módosításában a világ nemzetei erről már megállapodtak.)

Épületek

Utólagos felszerelés: A legígéretesebb megoldások a szektor semlegesítésre a LED világítás, a hőszigetelés, és az energiahatékony légcserélés.

Az utólagos felszerelés (retrofit) jelenlegi tempójának megduplázása önmagában egy évtized alatt mintegy 20%-kal képes csökkenteni az épületek globális kibocsátását.

Kis-szénintenzitású hűtés és fűtés: a hőpumpák, a napelemek, a hőtárolási technológiák és a távfűtés elterjedtebb használata kiemelten fontos az épületek szénmentesítésében.

Csökkentett energiafelhasználás: a digitális technológia által lehetővé tett okos házak és irodák képesek adaptívan igazodni a felhasználók és az elektromos hálózat igényeihez, elejét véve a felesleges energiafelhasználásnak.

Közlekedés

A közlekedés az emberiség szén-dioxid kibocsátásának 16%-áért felel, ami 8,6 Gt CO2 ekvivalens évente. A kibocsátás 73%-a rövid távú utazásokból származik: ezek egy jelentős részét le lehet cserélni versenyképes, tiszta alternatívára.

Tömegközlekedés: A legfontosabb ilyen alternatíva a tömegközlekedés. A tömegközlekedés nagyságrenddel hatékonyabb módja a közlekedésnek: kevesebb energiát használ fel, így kevesebb szennyezőanyagot is bocsát ki, egyébként pedig csökkenti a forgalmat, és az alacsony jövedelműek számára is hozzáférhető.

Biciklizés és gyaloglás: A megfelelő ösztönzőrendszer és infrastruktúra megteremtésével az autóval megtett utakat gyalogos, biciklis utak válthatják fel, ami drámaian csökkenti a városok károsanyag kibocsátását.

A tömegközlekedés, a gyalogos és biciklis közlekedés terjedése a mobilitási szolgáltatásokkal kiegészülve 2030-ig csaknem 25%-kal képesek csökkenteni a szektor kibocsátását.

Elektromos járművek: Az elektromos járművek az elmúlt 3 évben kezdtek el versenyképessé válni, elsősorban a napelemekhez hasonló exponenciális költségcsökkenési tendenciáknak köszönhetően. Az elektromos autók élettartamra vetített költsége bizonyos szegmensekben már most alacsonyabb, mint a fosszilis-meghajtású autóké (!). A következő évtizedben az elektromos járművek gyors adaptációja várható, amelyet segítő szabályozással és az infrastruktúra kiépítésével tovább lehet gyorsítani. Önmagában az elektromos járművek adaptációja csaknem 15%-kal csökkentheti a szektor kibocsátását.

Földhasználat

A földhasználat a teljes emberi szén-dioxid kibocsátás 23%-áért felel: ide tartozik a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és minden egyéb emberi célú földhasználat. A szektor 12,5 Gt szén-dioxid kibocsátása elsősorban az erdőirtásokból, az állattenyésztésből, a talaj és tápanyagkezelésből – kiemelten a rizstermelésből, valamint a rothadó élelmiszer-hulladékból származik.

A növekvő népesség, és az egyre inkább a nyugati táplálkozási mintákra áttérő fejlődő országok miatt nem reális, hogy az élelmiszertermelés kibocsátását 2030-ig megfelezzük. (Ha a jelenlegi trendek nem változnak, az élelmiszertermelés kibocsátása 2050-ig a jelenlegi duplájára nő.) Azonban az erdőgazdálkodás és egyéb emberi célú földhasználat terén hatalmas potenciál van a kibocsátás csökkentésére.

Újraerdősítés: 2030-ig évi 7 Gt CO2 egyenértékű üvegházgáz kibocsátást lehetne megkötni az csak újraerdősítés segítségével. (Részletesebben itt.)

Az összes földhasználati megoldás közül az újraerdősítés a legfontosabb és leghatékonyabb módja az emberi üvegházgáz kibocsátás megkötésének.

Erdővédelem: Az erdők és a tőzeglápok védelmével hatalmas szénelnyelőket óvunk meg. Az erdők és tőzeglápok megvédése évi csaknem 2 Gt kibocsátást kerülne el, ami a jelenlegi földhasználati kibocsátás kb 30%-a.

Alacsony ökolábnyomú étkezés: Az EAT-Lancet tudományos szakbizottság 2019-ben dolgozta ki a Globális Egészséges Étrendet, amellyel a Föld 10 milliárdos lakossága is a helyi adottságoknak megfelelően, fenntartható és egészséges módon étkezhet. A becslések szerint, ha sikerül a világ lakosságának 40%-át 2030-ig a Globális Egészséges Étrendre átállítani, azzal 2030-ra évi 1,5 Gt kibocsátást kerülhetünk el. Ez több mint a jelenlegi kibocsátás 10%-a.

Fentarthatóbb mezőgazdaság: Számos mezőgazdasági innováció született már, amelyek csökkentik a szektor kibocsátását. Ezek közül néhány kiemelt megoldás a túltrágyázás és a túllegeltetés elkerülése, a rizstermelés árasztási idejének korlátozása, a bioszén mint talajjavító használata, és az agrár-erdészeti rendszerek kiépítése. A fenti megoldások egyéb hatékonysági megoldásokkal kiegészítve összesen több, mint 1,5 Gt CO2 kibocsátás elkerülésére/megkötésére alkalmasak.

Összegzés

Az Exponenciális Útiterv megmutatja, hogy van globális tervünk a klímakatasztrófa elkerülésére, és hogy léteznek azok a konkrét megoldások, amelyekkel az 1,5 Celsiusos Föld elérhető.

Ehhez 2030-ig 50%-kel csökkenteni globális kibocsátásunkat, amely az alábbi megoldások megvalósításával elérhető:

• Fokozott ütemben szénmentesíteni kell a villamosenergiatermelést nap és szélerőművek segítségével.
• Újrahasznosítással és a termelési hatékonyság növelésével csökkenteni kell az ipar üvegházhatású-gáz kibocsátását.
• Az épületek energiahatékonyságát növelni kell, az utólagos felszerelés, a magasabb kihasználtság és a digitális technológia megoldásaival.
• Növelni kell a gyalogos és biciklis közlekedés, valamint a tömegközlekedés szerepét, és segíteni kell az elektromos járművek elterjedését.
• Az erdők megvédése, az újraerdősítés, az alacsony ökolábnyomú étkezés és a fenntartható mezőgazdaság együttesen képes arra, hogy számottevő csökkenést érjen el a földhasználathoz köthető kibocsátásokban.

Az országok felelőssége

A világ országainak az Útiterv alapján haladéktalanul hozzá kell kezdeniük saját nemzeti klímavédelmi akcióterveik kidolgozásához és megvalósításához.

Egyik kormány sem mutogathat a másikra, amíg nincs saját akcióterve, melynek véghezvitelére törvény kötelezi.

Ezen túl a világ minden országának jogos érdeke, hogy diplomáciai és külpolitikai nyomást gyakoroljon minden másik országra, amely megtagadja a cselekvést. A cselekvésben pedig a fejlett világnak mindig lépésekkel a fejlődő világ előtt kell járnia.

A mi felelősségünk

Nekünk, hétköznapi embereknek, az az elsődleges felelősségünk, hogy politikai nyomást helyezzünk mindenkori kormányunkra és annak ellenzékére egyaránt.

Az a célunk, hogy jobban fájjon a politikusoknak nem cselekedni, mint cselekedni.

Most még megelőzhetjük a klímakatasztrófát. És ehhez most kell cselekednünk.