Blog a 99%-nak

Az iraki tüntetők nem hátrálnak, szerveződik a totális ellenállás

Szaddám Husszein 2003-as bukása és az amerikai megszállás óta ekkora méretű társadalmi ellenállás nem volt még Irakban.
Az októberben kezdődő tiltakozások Bagdadban és az ország déli megyéiben elérték, hogy Ádil Abdul Mahdi miniszterelnök hajlandó legyen lemondani, amennyiben a pártok képesek megegyezni az utódjáról. A tüntetők ennyivel azonban nem elégedtek meg, az iraki egyenlőtlenségekre csupán látszatmegoldást nyújtó reformcsomagok ígérete sem tántorította el őket a további ellenállástól.

Ameer Al Mohammedaw/dpa Picture-Alliance/AFP

A vallási és etnikai szempontból rendkívül sokrétű tömeg visszafordíthatatlanul beleállt az osztályharcba és kulturális különbségeiket félretéve ugyanazért küzdenek: tisztességes béreket, szociális biztonságot, jól szervezett és emberhez méltó közszolgáltatásokat követelnek.

Az elitellenes demonstrálókkal szemben a hatóságok igyekeztek eddig minden rendelkezésükre álló eszközt bevetni a kijárási tilalomtól kezdve, az internetszolgáltatók lekapcsolásain keresztül a brutális rendőri erőszakig.
A kormányt támogató félkatonai csoportok a tüntetések kezdete óta legalább 250 iraki civil haláláért felelősek, azonban brutalitásukkal éppen az ellenkezőjét érték el annak, mint amire számítottak.
2 hete ugyanis, miután a karhatalom a dél-iraki Amara városában a tüntetők közé lövetett,  a helyzet megváltozott.

Az addig szervezetlen és  egyszeri feszültséglevezetésre alkalmas demonstrációk élet-halál kérdéssé váltak és megjelent a stratégikus, tudatos tervezés.

A tüntetők megszerveződtek az ország egyetlen mélyvizű kikötővárosában, Umm Kaszrban is, ahol 3 napos ülősztrájk után szombaton avatkoztak be erőszakkal a hatóságok. Az iraki kormánynak kiemelt fontosságú a kikötő, hiszen a gazdasági élet bonyolításának egyik legfontosabb központja a terület, így az elfoglalással tényleg ott találták el a tüntetők a politikai elitet, ahol az nekik igazán fáj.

Vasárnap aztán a bagdadi tüntetők a város több csomópontját összehangoltan torlaszolták el, megbénítva ezzel az egész fővárost.
Ugyanezen a napon – amely Irakban a hét első munkanapja – a tanárszakszervezetek zárva tartották iskoláikat és egész hetes sztrájkra szólítottak fel. A nagyvárosok tereire vonuló tüntetők, diákokkal kiegészülve így majdnem azonos időben is tüntettek és a demonstrációkon elhangzó beszédek alapján világossá vált: ezek az emberek tényleg addig akarnak tüntetni, amíg a korrupt politikai elitet el nem kergetik és rendszert váltanak.

— A jogainkat akarjuk, mert semmink sincs, sem állásunk, se munkánk. A politikai pártoknak meg persze előjogaik vannak – mondta egy tüntető.

— Ma lezártunk minden utat, este pedig visszatérünk a Tahrir térre – mondta egy másik tüntető.

Nem mindenki állt meg azonban vasárnap a Tahrir térnél, voltak, akik aztán a siíták szent városának számító Kerbelában rohanták meg Irán konzulátusát, átmásztak a betonfalon és az iráni zászló helyére irakit tűztek. A résztvevők köveket dobáltak és gumiabroncsokat égettek, amelyre válaszul a biztonsági erők a levegőbe lőttek, azonban egyelőre úgy tudni, senki nem sérült meg.

Helyszíni riportok szerint lehetséges, hogy a hatóságok által használt könnygázban idegméreg is van, több videón látható, ahogy a könnygázzal eltalált tüntető összeesik és eszméletét veszti.
A felkavaró képsorok mellett azonban akadnak heroikus pillanatok is, például amikor épp egy eszméletét vesztő tüntetőhöz másznak le a hídon társai segíteni, majd egy orvos mászik keresztül biztosítás nélkül életveszélyes magasságban.

Különösen nagy szolidaritást mutatnak a tüntetőkkel egyébként a vallási elöljárók is, több templomban fejezték ki támogatásukat a tömeggel, van, ahol a tüntetőknek ételt is osztanak, illetve többen is beszámoltak róla, hogy a demonstráción résztvevő papok letekerik turbánukat és eltépve szétosztják azokat a tüntetők között a könnygáz ellen.

 

Olvass tovább!