Blog a 99%-nak

Bernie Sanders végig uralta a demokraták elnök-jelölti vitáját

Szerda este Atlantában került sor a The Washington Post és az MSNBC szervezésében az amerikai Demokrata Párt elnök-jelölt aspiránsainak vitájára.

Összesen 10 politikus vitázott egymással a meglehetősen rosszul szervezett eseményen, a mezőnyből szóra érdemesek elsősorban a legesélyesebbek:

  • a demokratikus szocialista Bernie Sanders, vermonti szenátor, aki 40 éve konzekvensen markáns rendszerkritikus baloldali politikát képvisel,
  • a liberális szociáldemokrata Elizabeth Warren, aki republikánusként kezdte pályáját, majd átállt a demokratákhoz és saját bevallása szerint is ízig-vérig kapitalista, bár kétségtelen az utóbbi években végbement progressziója és ma már egy vállalható alternatíva a balközép szavazóknak. (Nagyjából egy 70 éves Lukácsi Katalin, aki az élete vége felé rájön arra, hogy komolyabban kell adóztatnunk az ultragazdagokat; jobb később, mint soha.)
  • és a már igencsak demencia jeleit mutató centrista Joe Biden, aki Barack Obama alelnöke volt, ezért sokáig a demokrata gazdasági elit is összezárt mögötte, de tényleg komoly szellemi leépülése miatt inkább kihátráltak mögüle és ma már inkább
  • Pete Buttigieg-et támogatják, az indianai polgármestert, aki meglehetősen szegény-ellenes szakpolitikát képvisel, teljesen vak a feketék gazdasági, lakhatási rendszerszintű diszkriminációjára, de cserébe az Oxfordra és a Harvardra is járt, 7 nyelven beszél és nagyjából a kampánya is erről szól.

De láthattunk szép pillanatokat Amy Klobuchar minnesotai, Kamala Harris kaliforniai szenátoroktól is, az antiimperialista, de kevésbé baloldali Tulsi Gabbard hawaii képviselő, Andrew Yang vállalkozó és Tom Steyer milliárdos pedig összességében hozták az eddigi formájukat.

Trump elmozdítása és a milliárdosok befolyása

Első körben a jelölteknek az elnök elmozdítását célzó alkotmányos vádeljárással (impeachment procedure), és annak előkészítő-bizottsági meghallgatásaival kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk. Az október végén Donald Trump ellen megszavazott eljárás lényege, hogy végre elindulhatott a nyilvános meghallgatás-sorozat és vizsgálat az ukrán-botrány kirobbanása miatt.

A vád szerint Trump hatalmával visszaélve, külföldi beavatkozással befolyásolja a 2020-as választás eredményeit, mivel arra kérte Vologyimir Zelenszkij frissen megválasztott ukrán elnököt, hogy az ország katonai segélyéért cserébe a kijevi főügyész emeljen vádat Joe Biden fia ellen az ukrajnai üzleti ügyei miatt.

Warren azt a kérdést kapta, hogy a szenátusban megpróbálja-e majd meggyőzni republikánus kollégáit az elnök elmozdításával kapcsolatban, mivel korábbi nyilatkozata szerint ő már bőven igazoltnak látja ennek szükségességét.
Warren válasza alapján abszolút hajlandó erre, utalt az elnök orosz kapcsolatait bizonyító Mueller-jelentésre is, amit tavasszal bármiféle jogi következmény nélkül úszott meg Trump.

Kitért továbbá a korrupció problémájára is és arra, hogyan próbálnak Washingtonban politikai tőkét kovácsolni a milliárdosok a gazdasági befolyásukból, ami szerinte elfogadhatatlan és elmondása szerint ő sosem fogadná el az ilyen célú milliós támogatásukat. Utóbbi sajnos egyébként nem igaz és itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, amiben Warren egyértelműen hazudik.

Számos oknyomozó cikk szól ugyanis arról, hogy

bár Liz Warren retorikájában harcol a kétségtelenül káros és demokráciát valóban aláásó oligarchák és milliós kampányadományaik ellen, maga Warren is elfogadott gigaadományokat milliárdosoktól.

Ez nem mondható el Bernie Sandersről, aki nemcsak beszél a milliárdosok politikai befolyásszerzésének megállításáról, de annak megfelelően is cselekszik. Sanders ugyanis kizárólag magánszemélyektől fogad el szigorúan csak mikroadományokat és Amerika modern politikatörténetében először, bizonyította azt, hogy nem kell minden komolyabb kampányhoz az oligarchák támogatása, lehet a munkásosztállyal is sikeres mozgalmat szervezni.

Azt, hogy Bernie Sanders valóban a munkásosztály jelöltje, jól illusztrálja az is, hogy kampányának indulásakor csupán egy hét alatt egymillió önkéntest és tízmillió dollárt gyűjtött be többségében a legalacsonyabb bérszínvonalon élőktől, ami mögött 360.000 olyan támogató állt, akiknek 39%-a korábban még nem támogatta Sanderst, aki ebből a szempontból is maga mögé utasította riválisait már a startvonalnál.

Bernie a Trump elmozdítását firtató kérdésre adott válaszában kifejtette, hogy Trump nemcsak egy patológiás, kényszeres hazudozó, de Amerika modern történetének legkorruptabb elnöke is egyben. De hozzátette azt is, hogy nem szabad hagynunk, hogy kizárólag a Trump-tematika határozza meg a közbeszédünket, mert akkor egyszerűen nem fogjuk tudni leváltani őt.

És valóban, az amerikai baloldal közbeszédében fájóan túl hangsúlyos a trumpozás, az orbánozás amerikai megfelelője pedig képtelen egy koherens víziót, egy élhető és szerethető jövő- és világképet felvázolni. Amellett pedig, hogy ez egyszerűen ellehetetleníti a politika tartalmi kérdéseiről szóló vitát és a programok csatáját, a jelenség egy dologra jó: a munkásosztály bomlasztására és a középosztály alatti Trump-szavazók örök elidegenítésére és ezzel annak az esélynek az elengedésére is, hogy ezeknek a szavazóknak egy részét egyszer megszerezze majd egy demokrata jelölt.

Bernie tehát már rögtön a Trumpot firtató kérdésben megemlítette azt, ami kampányának központi eleme: A 87 millió embert, akinek nincs lehetősége az egészségbiztosításra, így nem férhetnek hozzá az egészségügyhöz – ami Bernie szerint az alapjoguk lenne -, a klímakatasztrófa helyzetét és a felfoghatatlan mértékű vagyoni egyenlőtlenségeket. Bernie szerint ugyanis nemcsak önmagában Trumppal van baj, hanem

azzal az egész gazdasági rendszerrel, ami az előbbi problémákat okozza és lehetővé tette azt, hogy Trump elnök legyen, tehát a gazdasági elit politikára gyakorolt befolyásával is. Hogy egy maréknyi oligarcha dönt a társadalom 99%-ának sorsáról, hogy a 3 leggazdagabb amerikainak több vagyona van, mint az egész amerikai társadalom felének összesen.

A demokrata elit jelöltje, Pete Buttigieg szerint Trump elmozdítása nem lehet politikai kérdés, ez kizárólag egy szakmai vita tárgya és ezzel jól rá is mutatott arra, mire is építi a kampányát: az ideológiai konfliktusok kerülésére és minden probléma technokrata, értékmentes megközelítésére.

Biden szerint nemcsak Trump legyőzése lesz a feladata a következő demokrata elnök-jelöltnek, de az is, hogy a szenátus demokrata többségének szimpátiáját bírja majd, tehát hogy egy konszenzusos, pár republikánus szimpátiájával is bíró demokrata vezető emelkedjen majd ki, akit a mérsékeltek is szeretnek. Ez a kicsit mismásoló hozzáállás valóban szimpatikus lehet majd a demokraták jobb szélének és a republikánus bal szélének, tehát a centrista elitnek, csak azoknak a baloldali szavazóknak nem, akik valódi változást szeretnének végre a centrista alkuk helyett.

Biden be volt szívva?

Kamala Harris, kaliforniai főügyész a kérdést szakmájához illően, leginkább jogi kérdésként definiálta és hangsúlyozta a büntetőjogi igazságosság fontosságát, szerinte ugyanis ha valakinek bolti lopásért börtönben kell ülnie, akkor a komolyabb bűncselekmények elkövetőinek is sitten lenne már a helye.
Ez az álláspont Harristől mondjuk különösen vicces annak tekintetében, hogy

a jelölt többször is dicsekedett már azzal, hogy egyszerű fűfogyasztókat küldött börtönbe már önmagában a használatért is, miközben elismerte azt is, hogy ő is füvezett már.

A fű legalizációjának kérdése is központi téma a demokrata közbeszédben, a mezőny progresszívjai, Warren és Sanders is a teljeskörű legalizációt jelentették be már korábban, Joe Biden azonban egy korábbi nyilatkozatában elmondta, hogy szerinte a füvezés egy út a keményebb drogok felé és a marihuána szerinte kapudrog.
Ebből következett aztán az este legerősebb pillanata is, amikor Cory Booker megkérdezte a vita során Bidentől, hogy be volt-e szívva, amikor ezt a nyilatkozatot tette.

A kérdés mondjuk nem teljesen alaptalan abból a szempontból, hogy Bidennek véletlenül éppen a vita előtt sikerült kiküldenie szimpatizánsainak a kör-emailt arról, hogy épp most van túl az ötödik vitáján és írják meg, hogyan szerepelt este és támogassák.

Egészségügy és Barack Obama, a higgadt pedellus

Kire bíznák leginkább az egészségügyet a demokraták? – KFF felmérés

Az amerikai politikai viták egyik legmeghatározóbb kérdése az egészségügy helyzete. Bernie Sanders mindenki előtt, hosszú évek óta harcol azért, hogy a privatizált szektor váljon végre állami finanszírozásúvá és ne legyen többé a gazdagok privilégiuma az egészséghez élethez való alapjog. Ne legyen a megkötött vagy meg nem kötött biztosítások függvénye az emberi élet és ne kelljen vagyonokat fizetni életmentő gyógyszerekért és végképp ne a munkáltatók és munkavállalók közti amúgy is kiszolgáltatott viszony döntsön ezekről a szerződésekről.

Ez a Medicare for All program lényege, amit 5-6 éve még Bernie Sanders kommunista utópiájának tartottak a diákhitel eltörlése és az ingyenes felsőoktatás mellett, mára azonban megkerülhetetlen álláspont a baloldalon, amit többé-kevésbé igyekezett a többi progresszív jelölt is magáévá tenni.

Barack Obama | Wikipedia

A programot Bernie egy igazi politikai forradalomnak tartja, ami ugye az Obamacre látványos bukásának beismerésével is együtt jár, amire Barack Obama nemrég úgy reagált, hogy szerinte

az amerikaiak nem akarnak forradalmat, inkább hisznek a fejlesztésekben, mint az egész rendszer ledöntésében és újraépítésében.

Obama nem először adja elő a mindent megélt, higgadt, megkeseredett pedellust, aki fel akarja hívni a viktoriánus házirendre a figyelmet azok számára, akik esetleg hököt mernének szervezni a koleszban.
A közelmúltban többször is sikerült előadnia a jóemberkedőkkel és moralizálókkal szembeni tekintélyelvű kritika amerikai megfelelőjét. Egy aktivizmussal foglalkozó rendezvényén például nagyjából annyival tette helyre a baloldali aktivistákat, hogy

nem változtathatjuk meg a társadalmat egy perc alatt, a meglévő struktúrákkal kell változásokat elérnünk. Gyorsan le kéne jönnötök arról, hogy mindig tiszták maradtok és nem álltok bele kompromisszumokba. Ez egy csúnya, mocskos világ. Azok, akik igazán jó dolgokat csinálnak, hibáznak. Azok, akik ellen harcolsz, szerethetik a gyerekeiket és talán tanulhatsz is tőlük valamit.

A cinizmusba keseredő Obamának a kioktató szavai nem igazán hatották meg a célcsoportot, az ok, boomer reakciókon kívül elég szellemes mémek születtek arról, hogy épp az a volt elnök akarja kioktatni őket a politikai gyakorlatról, aki azért kapott béke Nobel-díjat, mert megígérte a guantánamói fogolytábor felszámolását, de lényegében nem kezdett vele semmit, viszont rengeteg civil áldozat halálért felelős a Közel-Keleten stb.

És éppen ezen az kiegyezés, lassú alakítás, megalkuvás versus radikális, rendszerszintű változások kérdésében nyílik a demokrata elnökjelölt-aspiránsok valódi frontvonala,

ahol a valódi baloldali programot képviselő Bernie Sanders és Elizabeth Warren állnak szemben azokkal a mérsékelt képviselőkkel, akik mindenáron el akarják nekünk magyarázni azt, hogy ezeket az ambiciózus ötleteket miért nem lehet megvalósítani, hogy miért nem szabad túl baloldaliaknak lennünk, hogy miért nem szabad a rendszert alapjaiban újragondolnunk és miért szeressük jobban az oligarchákat.

Bernie Sanders és Elizabeth Warren | Vanityfair

Külpolitika

A vita talán legérdekesebb része volt a külpolitikai kérdéseket firtató szegmens, ahol szintén élesen kirajzolódtak az ideológiai ellentétek és senki nem tudott az identitáspolitika, a megúszós trumpozás mögé bújni.

Tulsi Gabbard vitathatatlan erénye a kérlelhetetlen antiimperializmusa, a két háborút is megjárt veterán ugyanis amellett, hogy tudja miről beszél, nagyon jól látja azt, hogy a neoliberális gazdaságpolitikán túl mi köti össze az amerikai demokrata és republikánus elitet: a külpolitikájuk. Gabbard szerint ugyanis:

Véget kell vetni a George W. Bush és Hillary Clinton-féle külpolitikának, amely folyton rendszert akart váltani idegen országokban, és közben háborúkat vívott diktátorok eltávolítása érdekében. Teljesen felesleges a katonáinkat olyan háborúkba elküldeni, amelyek azután éppen a mi nemzetbiztonságunkat ássák majd alá.

De külpolitikai kérdésekben volt végre Bernie Sandersnek is alkalma Bidennek feszülni, mikor Biden elkezdte a szokásos „ennek a csávónak fogalma nincs külpolitikáról” jellegű kritikákat Trumppal kapcsolatban, amik szintén a tartalmi kérdésekről való fókusz elhúzását szolgálják a szakértelem boncolgatásával.  Ezután Biden előhúzta a pletykát Kim Jong-unról, aki állítólag azt mondta, hogy

„Biden egy veszett kutya és botokkal kéne halálra verni.”

Mire Bernie azzal viccelődött, hogy „de ezen kívül azért nincs problémád vele”, amire Biden azt válaszolta, hogy „ezt leszámítva azért kedvelem.”
De a viccelődés után a helyzet azért komolyra fordult és Bernie felhozta, hogy 2002-ben Joe Biden engedélyezte az Irakkal folytatott háborút.

Az egyik legnagyobb különbség Biden és köztem, hogy amíg ő támogatta a szörnyű iraki háborút, addig én az ellenzéket vezettem a háborúval szemben és az Öböl-háború ellen szavaztam. Meggyőződésem, hogy olyan külpolitikára van szükségünk, amelyik megérti, hogy nem kell több pénzt költenünk a fegyverkezésre, mint az utánunk következő 10 legnagyobb nemzet együtt összesen.

Arra kérdésre, hogy támogatná-e az amerikaiak kivonását Afganisztánból, Sanders azt válaszolta, hogy alapjaiban kell újragondolnunk a terrorizmus elleni stratégiánkat. Hozzátette, hogy

Miután több milliárdot költöttünk ezeket a soha véget nem érő háborúkra, amik csak végtelen fájdalmat és tömeges migrációt okoznak ebben a térségben, itt az ideje, hogy hazavigyük a csapatainkat. De Trumppal ellentétben, én nem csak tweetelgetni fogok ezekről hajnali háromkor, hanem  a nemzetközi közösséggel együtt fogok dolgozni és ha kell, a tálibokkal tárgyalni.

Sanders hangsúlyozta azt is, hogy Szaúd-Arábia nem megbízható szövetséges és támogatni kell a szaúdiak és irániak közötti tárgyalásokat, mert mindannyiunknak nagyon elege van már abból, hogy ekkora összegeket és emberi erőforrásokat emésztünk fel ezekre a konfliktusokra.

Ezután a demokratikus szocialista jelölt kijelentette, hogy ugyanez igaz az izraeli és palesztin konfliktusra is és végre meg kell adnunk a palesztinoknak is azt az emberi méltóságot, amit megérdemelnek.

Sanders egyébként, aki az egyetlen zsidó jelölt, november 11-én a Jewish Currentsben reagált a rendszerkritikus baloldaliakat érő antiszemita vádakra, akik kiállnak a palesztinok jogai mellett. Mint írja,

Az antiszemitizmus elítélése a progresszivizmus egyik alapvetése. Nagyon aggasztó, hogy egy cinikus politikai fegyverként használják az antiszemitázást a progresszívokkal szemben. Az egyik legveszélyesebb dolog, amit Trump valaha elért, hogy megosztotta az amerikaiakat a hamis antiszemita vádak felhasználásával az amerikai-izraeli kapcsolatok megítélésének tekintetében. Nagyon egyértelműen ki kell mondanunk, hogy nem antiszemitizmus kritizálni az izraeli kormány politikáját.

Ugyanebben az írásában világít rá az egyik legfontosabb gondolatra a témában, miszerint

Az antiszemitizmust erősítő, terjesztő erők a világban éppen ugyanazok, amik a mindenkori elnyomottak, így köztük a palesztinok elnyomását is ösztönzik.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem egyben a palesztinok szabadságáért folytatott küzdelem is.

Szolidaritásomat fejezem ki az összes izraeli, palesztin és világon bárhol élő olyan barátaimmal kapcsolatban, akik megpróbálják megoldani ezeket a konfliktusokat, a gyűlölet visszaszorításán fáradoznak, előmozdítják a párbeszédet, az együttműködést és a kölcsönös megértést.

Bernie Sanders palesztinok jogai mellett kiálló szereplését egyébként nemcsak a vitán jelen lévő hallgatóság értékelte hatalmas tapsviharral, de több baloldali újság szerint is az ezzel kapcsolatos beszédével nyerte meg totálisan a külpolitikai szegmenst is.

Címlapkép: Commondreams
Olvass tovább!