Blog a 99%-nak

Gyurcsányt kivágtuk az ajtón, de visszamászott az ablakon

Az ellenzék önkormányzati választási eredménye eldöntötte, hogy mind felszállunk a Gyurcsány-vonatra.

Mikor 2019. október 13-án az ellenzéki összefogás számos városban átütő sikert aratott, majd’ minden ismerősöm boldog volt és ünnepelt. Az én generációm soha nem érezte még a politikai győzelem ízét, és ez bizony nagyon felemelő tud lenni. De én nem tudtam felhőtlenül osztozni ellenzéki ismerőseim örömén.

Az önkormányzati választáson az ellenzéki politizálás egyik legfontosabb – 2008 óta folyamatosan aktuális – kérdése dőlt el, melyben az ellenzék az alábbi két opció közül választhat:

  1. Új ellenzéki erők leváltják a megbukott MSZP-DK-Gyurcsány szövetséget, vagy
  2. az MSZP-DK-Gyurcsány szövetséggel közösen indulva mérkőznek meg a Fidesszel.

Ennek megfelelően két kimenetel lehetséges a Fidesz leváltása esetén:

  1. Az új ellenzék politikai erői alakítanak kormányt.
  2. MSZP-DK-Gyurcsány kormány lesz (némi koalíciós újra-brandeléssel).

Utóbbi – bekövetkezni látszó – opcióról fogok most írni, azaz:

Miért elfogadhatatlan kormányra segíteni az MSZP-t, a DK-t és Gyurcsány Ferencet?

Az MSZP volt az a párt, amelyik soha-el-nem-bizonytalanodva támogatta Gyurcsány Ferenc kormányzati ámokfutását. Nem csak akkor támogatta, mikor egyértelműen látszott, hogy a Gyurcsány-kormány egy gazdasági fellendülés közepén, 2 évvel a világgazdasági válság előtt földbe állította a magyar gazdaságot, szó szerint lenullázva a gazdasági növekedést. Nem csak akkor támogatta, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Gyurcsány kormányban szakmailag teljesen alkalmatlan emberek hoznak döntéseket. Nem csak akkor támogatta, mikor a kormányzat akkor is választási költségvetést csinált, mikor nem lett volna rá lehetőség. Nem csak akkor támogatta, mikor devizában eladósították a magyar háztartásokat és az államháztartást, családok százezreit kiszolgáltatva ezzel. Nem csak akkor támogatta, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Gyurcsány-kormány valódi kormányzás helyett folyamatosan csak hazudott.

Az MSZP akkor is támogatta Gyurcsány Ferencet, mikor az egy nyilvánosságra hozott hangfelvételen beismeri, hogy szerinte is teljesen alkalmatlan emberek ülnek a kormányban. Mikor beismeri hogy szerinte is értékelhetetlen volt a kormányzat munkája. Mikor beismeri, hogy Magyarország kormányzása és a magyar emberek életének jobbá tétele helyett tényleg csak hazudtak.

És az MSZP akkor is támogatta Gyurcsány Ferencet, mikor Budapesten több százezres tömegtüntetések voltak. Akkor is támogatta, mikor kis híján népfelkelés tört ki a fővárosban. Akkor is támogatta, mikor azonosítószám nélküli rendőrök ütötték-verték a tüntetőket. Akkor is támogatta, mikor hónapról hónapra és évről évre csökkent a magyar baloldali szavazókat integráló gyűjtőpárt, az MSZP támogatottsága.

Az MSZP addig támogatta Gyurcsány Ferencet, amíg kétharmada nem lett a Fidesznek.

Az MSZP bármikor – de legkésőbb az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után – kezelhette volna a Gyurcsány kérdést. Politikailag teljesen értelmetlen volt bevédeni Gyurcsányt. Félreállíthatták volna. Kinevezhettek volna egy másik miniszterelnököt. Lett volna rá lehetőségük, de nem tették. Ki kell, hogy mondjuk:

Azért nem tették, mert az MSZP értékrendjébe Gyurcsány Ferenc szakmai és morális teljesítménye teljes mértékig belefért.

A NER Gyurcsány Ferenc és az MSZP kormányzati elkúrása nélkül soha nem jött volna létre.  A NER egy válasz a magyar embereket semmibe vevő, szakmailag nulla, felelőtlen kormányzásra. A NER a magyar jobboldal válasza Gyurcsány Ferenc ámokfutására, amely azt mondja: ezt soha többet.

„De össze kell fogni velük, mert különben nyer a Fidesz!!44!4!”

Gyalázatos teljesítménye és morális bukása okán az MSZP 2006 és 2010 között szavazóinak csaknem 60%-át veszítette el. Ez 1,3 millió ember. Ők már soha többet nem fognak Gyurcsányra és az MSZP-re szavazni. Emiatt teljesen egyértelmű, hogy Gyurcsány nem tud és soha nem is fog tudni egyedül nyerni.

Közben persze az MSZP-nek és a DK-nak nem változott meg sem a szakmai alkalmassága, sem az értékrendje. Gyurcsányék tisztában vannak vele, hogy az egyetlen esélyük a túlélésre, hogy összefognak azokkal az új ellenzéki pártokkal, akik pontosan az általuk elkergetett szavazókat szólították meg sikeresen. Az összefogás erről szól.

A magyar társadalom a legutóbbi országgyűlési választáson így állt a Gyurcsány-kérdéshez:

A Fidesznek pedig ez egy tökéletes helyzet: Ha az új ellenzék összefog Gyurcsánnyal akkor hitelteleníti magát, ha pedig nem fog össze akkor veszít a választásokon. A Fidesznek ezért alapvető érdeke, hogy a Gyurcsány-jelenség fennmaradjon. 

A probléma, tehát nem önmagában az, hogy Gyurcsány visszamászott az ablakon, hanem az, hogy Magyarországon él 1 millió (!) olyan választó, akik 2010 óta konzisztensen leszavaznak az MSZP-re vagy a DK-ra. Amíg az új ellenzék nem szólítja meg célzottan ezt az egymilliós bázist, addig marad ez az áldatlan helyzet.  

Az új ellenzék vagy megnyeri az MSZP és a DK szavazóit, vagy befogja az orrát és beül szépen Gyurcsány mellé az anyósülésre.

A pártok népszerűségi adatai alapján ugyanis a helyzet 2019 végén úgy áll, hogy ha most vasárnap választások lennének, és az ellenzék közös platformon, koalíciós kormányzás ígéretével indulna, akkor az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét Gyurcsány Ferencnek hívnák. 

Ha a magyar baloldal 13 évvel az őszödi beszéd után nem tud ennél jobbat, akkor megérdemeljük hogy a magyar nép ne álljon mellénk.

Akkor megérdemeljük a NER-t.

 

Olvass tovább!