Boris Johnson Konzervatív Pártja fölényesen nyerte meg a választásokat az Egyesült Királyságban, megalázó vereséget mérve mind a Jeremy Corbyn vezette Munkáspártra, mind Jo Swinson liberálisaira. A toryk nem csak a hagyományos körzeteikben (vidéki Anglia, gazdag városi negyedek) értek el sikereket, de számos képviselői helyet szereztek a szegény városi negyedekben is, melyek annak előtte a Munkáspártot választották. Mégis, az ország peremén Európa-párti, nemzeti baloldaliak arattak győzelmet.

A vallási alapon megosztott Észak-Írországban hagyományosan két nagy párt, a mérsékelt konzervatív brit-párti Ulsteri Unionista Párt (UUP) és baloldali, ír-párti Szociáldemokrata és Munkáspárt (SDLP) versengett a szavazatokért. A társadalom megosztottsága és a politikai polarizáció következtében azonban a kétezres évekre mindkét párt elveszítette támogatottságát egy nála radikálisabb vetélytárs javára. Így lehet, hogy ma már sokkal inkább a konzervatív-jobboldali, protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP), és a nacionalista-republikánus-szociáldemokrata, katolikus Sinn Féin (Mi Magunk, SF) versengenek az országrész vezetéséért.

Észak-Írország évszázados dilemmája, hogy a lakosság egy része az Egyesült Királysághoz szeretne tartozni, a másik része pedig az Ír Köztársasághoz. A választásokon ennek megfelelően a protestáns körzetekben unionista, azaz brit-párti, a katolikus körzetekben nacionalista, azaz ír-párti jelöltek nyernek, az előbbiek azonban mindeddig többségbe tudtak kerülni. Ez a trend pedig az idei választáson fordult meg:

ha az unionista pártok még mindig több szavazatot is kaptak összesen, elveszítettek annyi helyet, hogy Észak-Írország történetében először a baloldali, nemzeti pártok adnak már több képviselőt.

Skóciában még ennél is jobban teljesítettek a nemzeti baloldaliak: a magát szociáldemokrataként meghatározó Skót Nemzeti Párt történetének második legjobb eredményét elérve a szavazatok 45%-ával a 48 képviselői helyet szerzett az országrész 59 helyéből, megszerezve több korábbi munkáspárti és konzervatív helyet is. A győzelemre reagálva a párt elnöke, Nicola Sturgeon be is jelentette, hogy új népszavazást akar Skócia függetlenségéért.

Boris Johnson győzelmét jelentős részben annak köszönhette, hogy pártját a brit nemzeti gondolat képviselőjének állította be a Labour multikulti szemléletével szemben. A Johnsonra (és ezzel a brexitre) szavazók ugyanis pontosan a szabadkereskedelemben és az EU-ban látják a nemzeti jólét újrateremtésének akadályát – annak a jólétnek, amit a szigetországban a nyolcvanas évek óta tomboló neoliberalizmus hozta el a végét.

Skóciában és Észak-Írországban azonban pontosan ennek az ellentéte történt meg és a szavazók éppen az Egyesült Királyság eszméjével szemben, a szociális biztonság és a nyílt társadalom eszméje mellett tették le a voksukat – és hozták el a sikert a nemzeti baloldali pártoknak.

Nem tudjuk még, hogy a Munkáspárt miként fogja folytatni, de egy biztos: ennek a választásnak a tanulsága az, hogy a baloldali gondolatok a nemzeti eszmébe csomagolva sikeresebbek tudnak lenni, mint anélkül.