Az Amerikai Egyesült Államok 100 fős Szenátusa 86 igen és 8 nem szavazat mellett jóváhagyta azt a védelmi kiadásokról szóló törvényjavaslatot, amely egyik kitétele szerint

szankciókkal sújthatja azon cégeket és magánszemélyeket, akik a Németország és Oroszország között épülő Északi Áramlat 2 földgázvezeték létesítésén dolgoznak.

A törvény értelmében a projekten dolgozó magánszemélyek amerikai vízumát megvonhatják, a magánszemélyek és cégek USA-ban található vagyontárgyait pedig zárolhatják. Donald Trump amerikai elnök még a héten aláírhatja a törvényt, melyet követően 60 napja lesz arra, hogy megnevezze a szankció alá eső cégeket és magánszemélyeket. Nekik ezután további 30 napjuk marad leállítani a munkálatokat, ha el akarják kerülni a szankciókat.

Az egyik lebegtetett cég, amely szankciók alá kerülhet, az a svácji Allseas, amelyet az orosz állami gázóriás, a Gazprom szerződtetett a vezeték vízalatti részének megépítésére.

Ezen Gazprom igazgatótanácsában foglal egyébként helyet a volt német szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder is, akinek a nyugdíj mellé bizonyosan jól jön egy kis orosz gázprofit is.

A 80%-ban már megépült vezeték régóta heves viták tárgya mind Európában, mind az Egyesült Államokban, hiszen a projekt Ukrajnát kikerülve szállítana földgázt Németországba, ezzel az Oroszországgal (utóbbi által el nem ismert) háborúban álló Ukrajna egyik fő bevételi forrásától fosztva meg az országot. A 9.6 milliárd eurós projekt a Balti-tenger alatt futna, és megduplázná az Oroszországból Németországba szállítható földgáz mennyiségét – a tervek szerint a vezeték akár 55 milliárd köbméter földgáz továbbítására lenne képes évente.

Az amerikai törvényhozás felső háza azzal érvelt a lépés mellett, hogy a projekt millárdokkal gazdagítaná Oroszországot, és növelné Vlagyimir Putyin európai befolyását azáltal, hogy még jobban függővé teszi Európát az orosz energiahordozóktól. Az ukránok attól is tartanak, hogy a projekt kvázi az Oroszországra kirótt európai szankciók megkerülése, amely szankciókat pontosan azért léptettek életbe, hogy megpróbálják rábírni az oroszokat a kelet-ukrajnai harcok és területfoglalási kísérletek beszüntetésére.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatala még december 12-én, a törvényjavaslat képviselőházi megszavazása után írta ki Twitterre, hogy hálásak a Kongresszusnak, hiszen a német-orosz projekt Európa energiabiztonságát fenyegeti:

Németország dühös

A német külügy persze nem reagált örömujjongással a hírre. Heiko Maas szociáldemokrata (tehát a Gazpromos Gerhard Schröder párttársa) külügyminiszter egy német TV műsorban úgy fogalmazott: „Nem tartjuk ezt a lépést elfogadhatónak, mert végsősoron ez egy kísérlet arra, hogy az Európában hozott autonóm döntéseket befolyásolják.” Maas később pedig azt írta Twitterre, hogy „az európai energiapolitikáról Európában döntenek, nem pedig az USA-ban”.

Ez már csak azért is nagyon mókás, mert a nagyobbik német kormánypárt listavezetője, Manfred Weber az EP-kampányban még úgy fogalmazott, hogy az Északi Áramlat 2 az EU érdekeivel ellentétes, és ha ő lesz az Európai Bizottság elnöke, minden jogi eszközt igénybe fog venni, hogy leállítsa a projektet. Hát pontosan ennyit ér egy kereszténydemokrata ígérete.

Mi van a vita háttérben?

A vita európai dimenziója viszonylag egyszerűen érthető, és feljebb már részben kifejtésre került: Oroszország 2014-ben elfoglalta a Krím-félszigetet és jelenleg is gerillaháborút folytat Kelet-Ukrajnában, így nem csoda, ha Ukrajna nem örül az oroszok gazdasági terjeszkedésének, plusz ugye ott a gáztranzitból befolyó összeg kiesése is az ukrán államkincstárból.  A lengyelek részben az orosz befolyásnövekedés miatt ellenzik a projektet, hisz az még jobban a Gazprom függésébe taszítja az országot, részben pedig azért, mert a vezeték nem fut át lengyel területen. Az előző Európai Bizottság azért akarta jogi eszközökkel a fennhatósága alá vonni az ügyet a gázdirektíva módosításával, mert véleményük szerint a projekt az EU energiaforrás diverzifikációs terveivel homlokegyenest megy szembe. Mindezeken felül pedig a német Természet- és Biodiverzitásvédelmi Szövetség is bírálta a projektet, mivel a német balti-tengeri partszakasz, ahol a vezeték futna, egybeesik milliónyi tengeri madár telelőhelyével.

Ami pedig az USA-t illeti, a nagyhatalmi kardcsattogtatáson kívül ott az energiapiac kérdése is. Emlékezetes, hogy valamennyire az Északi Áramlat 2 projekt ellenpontozásaként 2017-ben Donald Trump amerikai elnök Varsóba látogatott, ahol hevesen promótálni kezdte a USA-ból importálható cseppfolyós földgázt (LNG) a kelet-európaiaknak. Erre egyébként egy ambíciózus energiabefektetési tervet is felhúzott a Three Seas Initative (Három Tenger Kezdeményezés) fantázianevű közép-európai országcsoport, aminek a lényege, hogy lenne egy cseppfolyós földgázterminál Lengyelországban és egy Horvátországban (Krk szigetén, a helyi természeti kincseket jelentősen veszélyeztetve), ahová hajókon futna be az amerikai LNG, ezt a kettőt pedig egy észak-déli vezeték kötné össze egymással, kihagyva az oroszokat a képletből.

Quid pro quo

A történetet az teszi még csavarosabbá, hogy jelen lépésével az USA Ukrajnának tesz szívességet. Ez alapvetően nem lenne meglepő (szövetséges országokról van szó, ráadásul az egyik Oroszország közvetlen határán van), ha nem pont az ukrán elnökkel folytatott telefonbeszélgetése miatt próbálná a Kongresszus Demokrata szárnya épp megbuktatni Trumpot. Ugye ez az a telefonbeszélgetés, ahol Trump azt mondta az ukrán elnöknek, hogy persze, küldünk nektek anyagi támogatást, de előtte kérnénk tőletek valamit cserébe. Az a valami pedig az volt, hogy az ukránok jelentsék be, hogy nyomozást rendeltek el Joe Biden, Trump Demokrata kihívója, valamint a fia ellen Ukrajnában korrupciós vádakkal, ezzel rontva kihívója hírnevét és esélyeit.

(via Deutsche Welle, Radio Free Europe és Foreign Policy)