Kevés szemléletesebb példája van az  Európai Unió és az eurózóna korrupt, munkásosztály-ellenes, neoliberális működésének, mint a 2010-es években kezdődő és a megszorítás-ellenes kormány megpuccsolásában végződő görög tragédia.

2015 közepére már a maradék kétsége is elszállt az európai baloldalnak azzal kapcsolatban, hogy az európai elit tiszteletben tartja-e a görög nép és a demokratikusan megválasztott szociáldemokrata kormány akaratát és népszavazása eredményét azzal kapcsolatban, hogy akarnak-e újabb megszorításokat egy mérsékelt balközép program végrehajtása helyett.

A keynesiánus Sziriza akkori pénzügyminisztere, Janisz Varufakisz a létező legerősebb felhatalmazással választási ígéreteinek megfelelően már az év elején tárgyalni kezdett az ország hitelezőivel, azonban rövidesen világossá vált az, amit előtte csak a legszkeptikusabbak sejtettek: sem az Európai Bizottság, sem az Európai Központi Bank, sem az IMF, sem pedig az eurócsoport nem akar olyan megállapodást, ami az európai nagytőke helyett a görög nép érdekeit szolgálná és valódi megoldást nyújtana a válságra.

A következő hónapokban pedig hiába álltak ki a radikális baloldalisággal aligha vádolható közgazdászok és politikusok is az európai elit megszorító-csomagjának terve ellen, a mainstream média attól volt hangos, hogy Varufakisz egy hisztis gyerekként viselkedik a tárgyalóasztalnál, nem akar valódi megállapodást és képtelenség vele egyezségre jutni.

Az európai elit a kezében összpontosuló fősodratú sajtóban tudatosan akarta azt a hamis képet festeni Varufakiszról, hogy csak egy felelőtlen forradalmárkodó percember, aki bármilyen balhét és szükségtelen konfrontációt bevállal pillanatnyi belpolitikai népszerűségének érdekében.

A valóság azonban ezzel ellentétben éppen az volt, hogy Varufakisz kész lett volna bármilyen olyan megállapodásra, ami nem megy szembe esszenciálisan a görög nép akaratával a kormánya és a személye reputációjától függetlenül.

Az ominózus tárgyalássorozat részleteiről pedig könyvet is írt Adults in the room címmel, amelyből tavaly film is készült. A könyv megírásakor azokra a hangfelvételeire támaszkodott, amiket az eurócsoport és az EU-s tisztviselőkkel folytatott ülésein rögzített.

Egy hete pedig úgy döntött, hogy ezeket a hangfelvételeket nyilvánosságra fogja hozni.

Ennek legfőbb oka, hogy itt az ideje az ülésekről terjedő álhíreket hangfelvételekkel is cáfolni.

Ezeket ugyanis nem csak az európai liberális és konzervatív közvélemény vette át, hanem egykori szirizás munkatársai is, akik 2019-es vereségük egyik okaként Varufakisz kérlelhetetlenségét és az eurócsoportos megbeszéléseken tanúsított állítólagos felkészületlenségét jelölték meg.

A felvételeket a tervek szerint március 10-én hozza nyilvánosságra, arra pedig biztosan számíthatunk, hogy azok nem a legszebb fényt fogják vetni az egykori tárgyalópartnerekre, a trojkára.