Többször írtunk már ezen a blogon a jobbközép bizottsági elnök, Ursula von der Leyen Green Deal javaslatcsomagjáról, amelynek célja, hogy uniós szinten alkosson egy egységes és hosszútávú tervet a klímaváltozás mérséklésére és iránymutatásképp szolgáljon a tagállamok számára.

Noha a tervezet első verziójáról még csak januárban döntött az Európai Parlament, a nemzetközi és hazai zöld szakpolitikával foglalkozó műhelyek és szervezetek között már konszenzus van arról, hogy a terv a nesze semmit fogd meg jól és a greenwashing (zöldre festés) tökéletes iskolapéldája.

Az elfogadott szövegnél ugyanis sokkal többet árul el a tervről az, ami nem került bele.

Ezek ugyanis azok a zöld-baloldali indítványok,  amik a neoliberális kapitalizmus zöldre festése helyett egy valódi európai zöld fordulatot tettek volna lehetővé és amelyeket a Momentum és a Fidesz EP-képviselői együtt szavaztak le az európai jobbközéppel és a szélsőjobboldallal.

A javaslatok túlnyomó többsége pedig annyira nem radikális elképzelés, hogy a GUE-n és a Zöldeken kívül be tudott mögéjük állni a liberális-balközép S&D és számos konzervatív, független képviselő is.

A javaslatok, amelyeket a Momentum-Fidesz koalíció a széljobbal együtt az EP-ben leszavazott:

• Lehetővé tették volna a hatályban lévő szabadkereskedelmi egyezmények alapjaiban való újragondolását zöld szempontok szerint, mivel a nemzetközi jogban jelenleg ezek a legnagyobb gátjai egy zöld átalakulásnak.
• Tiltották volna azokat a környezetszennyező beruházásokat, amelyeket egyébként már a jelenlegi környezetvédelmi irányelvek szerint is tiltani kellene, például a Paks II-t és a Hinkley Point atomerőművet többek között a rendkívül környezetszennyező nukleáris hulladékgazdálkodás megoldatlan kérdése miatt. (Paks II neve konkrétan is szerepel az egyik módosítóban)
• Tiltották volna a tervezett elavulás (tartósabb termékek gyártása helyett gyorsan romló, javítandó, cserélendő termékek gyártása) technikájával gyártott termékeket, amelyet a ’20-as évek óta alkalmaznak cégek a gyors és intenzív gazdasági növekedés fenntartása érdekében, mivel ez a GDP-nek és az eladásoknak nagyon jó, de a természetnek és az alacsony jövedelműek pénztárcájának nemigen.
• A legnagyobb környezetszennyezésekért felelős multikat a jutalmazás és adókedvezmények helyett súlyosan büntették és adóztatták volna környezetszennyező tevékenységükért.
• Deklarálták volna, hogy a klímakatasztrófa és a vagyoni egyenlőtlenségek nem elválasztható jelenségek, ezeket ugyanaz a neoliberális gazdasági rendszer termelte ki és ugyanannak a válságnak az összefüggő következményei.
• Tiltották volna a köztudottan környezetszennyező cégcsoportok lobbiját a pártoknál, tiltották volna a finanszírozás általi politikai tőkéjük kiterjesztését (Bayer-Monsanto).
• Fokozták volna a környezetbarát közlekedés fejlesztésében a hangsúlyosan állami szerepvállalást (a privatizáció helyett).
• Bevezették volna a klímamenekült fogalmát, illetve az ezzel összefüggő menekültstátuszt.

• Felkérték volna a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy olyan javaslatot, amely magában foglalja az anyavállalatok felelősségét az értékláncukban bekövetkező környezeti károkért, valamint a munka- és emberi jogok megsértéséért. (Mivel világszerte 100 vállalat felelős a globális kibocsátás 71%-áért.)

Ez utóbbi javaslat egy valódi zöld fordulat alapja lehetett volna és feloldhatott volna számos olyan nemzetközi jogi dilemmát, amelyek mögé szisztematikusan bújnak a környezetszennyező és emberi jogokat sértő cégek, amikor a büntetőjogi felelősségük megállapításáról van szó. Mivel a jelenlegi rendszerben már az ominózus cégek bíróság elé állítása és így a jogsérelmek megállapítása is lehetetlen a legtöbb esetben.

Ez pedig még csak nem is az igazságszolgáltatás, tehát az elszenvedett jogsérelmek helyreállítása, kárpótlása lett volna, csupán az ehhez szükséges alapelvek megteremtése.

Enélkül pedig a 21. században nem csak egy valódi zöld fordulat elképzelhetetlen, hanem egy humánus, a munkásosztály érdekeit szolgáló munkaerőpiac is.

Egy olyan Green Deal-re pedig, amely deklaráltan vak a legnagyobb környezetszennyezők  természet és ember ellen elkövetett szisztematikus jogsértéseire, és még csak szimbolikusan sem törekszik azok visszaszorítására, arra tényleg nem lehet másként tekinteni, mint a regnáló európai elitet zöldre festő hatalmi projektre.

Ezt a hatalmi projektet pedig egyszerre tudják megszavazni Cseh Katalin és Orbán Viktor pártjai is, az európai tőke emberek és természet feletti mindenhatóságának lelkes kiszolgálói.

A módosító indítványok és a szavazási magatartások itt és itt érhetőek el.