Blog a 99%-nak

Trockij elhelyezése a történelemkönyvben

Ma van 80 éve, hogy meggyilkolták Lev Trockijt, kommunista forradalmárt. Az évforduló alkalmából közöljük ezt a cikket, amely eredetileg a Jacobin oldalán jelent meg.

Írta: John Marot

Fordította: Weiler Vilmos

A Lev Trockijról írt rövid életrajzában Paul Le Blanc, régi trockista kutató és aktivista nem győzi hangsúlyozni, hogy mennyi mindent vett át Trockij másoktól. Elsősorban, de nem kizárólag az ő sokat emlegetett elméletét a permanens forradalomról, a Sztálinról alkotott leírását és a javaslatait Hitler legyőzésére.

Le Blanc értelmezésében Trockij ezeket a gondolatokat Marxtól vagy saját idejének marxistáitól vette, beleértve az 1914-et megelőző, második internacionalista, illetve a későbbi harmadik internacionalista marxistákat. Leggyakrabban Trockij csak a régi elveket alkalmazta az új helyzetekben. Mégis, Le Blanc szerint, e szélesebb értelemben Trockij ma is releváns marad.

Ez egy különös szemlélet. Trockij követői általában kihangsúlyozzák az ő kiemelkedő hozzájárulását a klasszikus marxista eszmékhez. Ennek megfelelően ők Trockij elméletét, a sztálinizmus analízisét és a nácik legyőzéséről szóló írásait magában önálló munkásságként értelmezik.

Le Blanc értelmezésében mégis eltűnik Trockij egyénisége, gondolkodói munkássága. Nála ő is belesimul az „egyszerű marxizmus” gondolati kánonjába. Ezt nehéz elfogadni. Trockijnak volt egy különleges elmélete a permanens forradalomról. És hasonlóan: Trockij elemzése a sztálinizmusról nem igazán sorolható be a klasszikus marxizmus kategóriájába, hiszen erre a sztálinizmusra akkoriban nem volt kritikus marxista értelmezés. Végül pedig ne felejtsük el, hogy Trockijnak volt egy elfogadott elképzelése, amit a harmadik internacionalista marxizmus átvett, mégpedig a népfrontpolitika és annak minden következménye a német nácizmus elleni harcban.

A permanens forradalom

A huszadik század elején a legtöbb marxista egyetértett abban, hogy bármelyik jövőbeni orosz forradalom csak burzsoá-demokratikus formában tud létrejönni. Gazdasági szempontból ez megszüntetné Oroszország feudális rendjét, mindenekelőtt a cári államot. Azzal pedig, hogy a földet a parasztoknak adják, elősegítenék, hogy a mezőgazdaság a lassú, porosz típusú helyett, gyorsan, amerikai minta szerint alakuljon át.

Így az állam lehetségesen feudális autokráciából kapitalista állammá alakul, ideális esetben köztársasággá. A munkásmozgalmak ezután kihasználhatnák az újonnan nyert sajtó-, gyülekezési- és szólásszabadságot, hogy megszervezzék magukat, hasonlóan a nyugat-európai társaikhoz. Ezekkel a fontos burzsoá-demokratikus előrelépésekkel pedig az orosz szociáldemokrácia harcolhatna a szocializmusért, ahogy társaik Németországban, Franciaországban és más előrehaladott kapitalista országokban.

Ez ellen a szélesen elterjedt nézet ellen alkotott alternatívát Trockij a permanens forradalom elméletével.

1906-ban Trockij briliáns módon megjósolta az elkövetkező oroszországi forradalom menetét. Le Blanc a következőkben foglalja össze az elméletet:

A forradalmi törekvések a demokráciáért Oroszországban csak a dolgozó osztály vezetésével lehetnek sikeresek, és csakis a paraszti többség támogatásával.

A demokratikus forradalom Oroszországban egy olyan átmeneti időszakban kezdődhet el, amikor a politikai, szociális, kulturális és gazdasági viszonyok átalakulásban vannak.

Ez az átalakulás része lenne egy nemzetközi forradalmi folyamatnak és elősegítené azt a maga továbbterjedésével.

Le Blanc állítja, hogy Trockij meglátása nem eredeti és nem új, mindössze természetes levezetése és következménye Marx forradalomról megalkotott gondolatainak. Mégis, ezt sok okból lehet cáfolni.

Trockij elképzelései az oroszországi forradalomról kivételesek voltak. Senki más nem osztotta őket, se Marx, se Lenin, se Luxemburg, se Kautsky, se Parvusz, de még Rjazanov vagy Mehring se. Annak ellenére, hogy mindannyian mélyen ismerték a marxista módszertanokat.

Bár Le Blanc máshogy állítja, csak egy verzió volt a permanens forradalomról – Trockijé. Senki más nem osztotta Trockij elképzelését az eljövendő oroszországi forradalomról, miszerint csak a munkások tudják megdönteni a cárizmust. Ahogy azt sem, hogy egy orosz demokratikus forradalomnak következetesen proletár-szocialistának kell lennie, nem burzsoá-demokratikusnak.

Trockij azt állította, hogy a hatalom a munkásosztályhoz fog kerülni a parasztság támogatásával, a munkásosztály részben burzsoá-demokratikus eszközökhöz fog nyúlni (legfőképpen a parasztok föld-kisajátításával), de eközben szocialista reformokat is be fognak vezetni (a tőkések tulajdonának kisajátítását). Nincsen békés, „átmeneti időszak” ebben az értelmezésben a forradalom burzsoá-demokratikus és a proletár-szocialista fázisa között.

Trockij szerint az orosz szocialista forradalom győzelme a külföldi munkásokat is felbátorítja majd a példa követésére. Anélkül, hogy a fejlett Nyugat más országaiban is végbemenjen a proletárforradalom, a szocializmusba való átmenet Oroszországban sem lehet sikeres. Vagy a parasztok ellenállásán, vagy az imperialisták katonai beavatkozásán idővel el fog bukni. Trockij egyedül volt ezzel a nézetével, ami csak akkor vált hivatalossá, mikor 1917-ben a Bolsevik Párt tőle függetlenül fogadta el a permanens forradalom gyakorlatát Lenin híres Áprilisi Tézisében.

Trockij szerepe az elkövetkező októberi forradalomban ismert és Le Blanc helyesen írja le ezt. Kiváló szónok volt, aki bárkit magával ragadott, aki hallgatta: párja nem akadt az oroszországi forradalomban. Ezt a dicséretet abszolút kiérdemli. Itt, ugyanakkor, el kell kerülnünk minden hőskultuszt és vissza kell térnünk az arányossághoz: Lenin és Trockij társvezetői voltak a forradalomnak, de – ahogy Le Blanc mondja – csak mert a Bolsevik Párt vezetői is voltak egyben.

Trockij csak egy helyen tudott lenni 1917-ben, amíg a Bolsevik Párt bárhol ott tudott lenni, és volt is, egész Oroszországban. Bolsevik munkás-vezetők és tanítók ezrei indultak ekkor útnak és terjedtek szét az egész országban a munkások között, kis Leninek és kis Trockijok, akik mindenkinek elmagyarázták, mi történik éppen és mit kell következőleg tenni. Az októberi forradalom sikeres lett volna Trockij nélkül, de Trockij (és Lenin) nem győztek volna a Bolsevik Párt nélkül.

Hadügyi népbiztosként Trockij háborúba vezette a Vörös Hadsereget a fehérek ellen. A tehetséges vezetése, a képessége, hogy motiválja a munkás-katonákat a bolsevikok kiváló szolgálatába állt. Ezt még Le Blanc is elismeri, bár ő kivételt tesz Trockij autoriter és kegyetlen módszereivel.

Következik: Trockij és az egy ország szocializmusa

Címlapkép: Grafika: Yuri Annenkov, 1922