Hogy pontosan mit is jelent 2021-ben a törvény és a rend elvakult támogatójának lenni, azt tökéletesen illusztrálta a január hatodikai hepöning, amikor is Trump-támogatók hada nemes egyszerűséggel választott egy modern, innovatív videojátékos stratégiát, és tempósan, lendületesen, már-már agilisan leuralta az Amerikai Egyesült Államok Capitoliumát. A pár órás bohóckodás – amiben olyan „mókás” és „szórakoztató” momentumok sorakoztak fel, mint például az épület megrongálása, a képviselők evakuálása, kis könnygáz, egy tüntető lelövése (aki később életét is vesztette, a lövés körülményei pedig egyelőre tisztázatlanok), azzal a céllal zajlott, hogy a választásokat hivatalosan is Joe Biden javára eldöntő, javarészt szimbolikus ülés menetét megzavarják, egy olyan reménybe kapaszkodva, aminek cseppjeit a leköszönő elnök, Donald J. Trump adagolta nekik az elmúlt hónapok során, nem akármilyen republikánus hátszél mellett.
Bár erős a csábítás, hogy banánköztársaságot kiáltsunk, terjedelmes posztokban ekézzük az úgynevezett „populizmust”, elítéljük az „anarchistákat”, felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen fontos lenne elkergetni a „szobordöntögető baloldaliakat” és a jobboldali „huligánokat” egyaránt, vagy csak simán nevessünk azoknak a poénoknak a tucatjain, amelyek más, nem épp a mainstream Nyugati Civilizáció elitklubjába tartozó országok katonai beavatkozását sürgetik az USA-ban, hogy végre ott is demokrácia legyen, azért most mindenkit óva intenék az ilyen gyakorlatoktól. Persze, van helye a kacagásnak és a stresszoldásnak (szükségünk is van rá, ezzel én is egyetértek), de azért mindezek előtt maradjunk a realitások talaján egy pár perc erejéig. (Utána mehetünk tovább trollkodni, és arról filozofálni, hogy akkor most mégis kell az Erős Rendőrség a baloldalnak?)
Fél évvel ezelőtt, a Black Lives Matter tüntetések csúcspontján már több helyen is lehetett olvasni összehasonlításokat azzal kapcsolatban, hogy amikor a legelső COVID-19-lezárások miatt tüntető, döntő többségében fehér republikánusok elfoglaltak egy állami épületet, akkor a rendőrök kesztyűs kézzel bántak velük – ez az előjog azonban nem adatott meg a feketéknek. Tegyük tisztába ezt a kérdést nagyon gyorsan, mielőtt még elkezd a kisördög motoszkálni a fejekben: azok a baloldaliak, akik ezt számon kérték a rendőrségen, egy szóval sem követelték azt, hogy lőjék agyon a fehéreket IS. Azt meg pláne nem, hogy CSAK őket lőjék agyon.
Leginkább azt kérték, hogy SENKIT ne lőjenek agyon – tehát pont úgy ne legyen x százalékban halálos ítélet feketeként rendőrrel találkozni, ahogy nem halálos ítélet fehérként ugyanezt megtenni.
Hogy ne egy rendőr fojtsa meg a mentális problémákkal szenvedő férjedet (bőrszíntől függetlenül), hanem egy szociális munkás jöjjön ki, és segítsen a helyzet stabilizálásában. Hogy ne három rendőr lőjön szitává egy buszmegállóban ülő – akár fehér – hajléktalant, amikor az a zsebébe nyúl, akármi is legyen nála, hanem kapjon emberhez méltó lakhatási körülményeket. Az embertelen cinizmusnak is van határa: a tegnapi események pontosan azt mutatták meg, hogy mekkora kontraszt van a politikai hatalom rendszerébe illeszkedő csoportok valóságérzékelése és a valódi társadalmi haladásért, igazságosabb társadalmi berendezkedésért küzdő csoportok valósága között.
Miért fagytak le azok a rendőri kezek, amelyek eddig bámulatosan – és rémisztően – gyorsan voltak hajlandóak a helyzet eszkalálására? Miért engedték be a puccsot végrehajtani próbáló republikánusokat a Capitoliumba? Talán csak nem pontosan azért, mert arra azért fel vannak készítve, hogy felmérjék, hogy pontosan milyen oldalán vannak a „szolgálunk és védünk” számításnak? Talán nem pontosan az a gondolatmenet engedte be ezeket az embereket az amerikai törvényhozás egyik legfontosabb épületébe, ami végül a bíróság által is elmarasztalt rendőrök fejében oda vezetett, hogy nem intézkedtek időben Budaházy Györggyel szemben, amikor az kopasz barátaival együtt egy Aurórában tartott rendezvényt fizikai jelenléttel és (véleményem szerint) burkolt, implikált fenyegetéssel akadályozott meg? Vagy amely több száz ezres bírságot pakol az autós tüntetőkre 2020 nyarán, de szó nélkül engedélyezi a fehér szupremacista tüntetést a Deák téren?
Csak van gógyi ott a fejekben. Csak világosan érthető, hogy mikor kell kíméletlenül, akár mértéket is elveszítve intézkedni, rendet teremteni, helyreállítani a Közrend és a Közbiztonság szentségét – és mikor kell tétován motyogni, feletteseket hívni, várni az eszkalációt, remélni a dolgok helyrerázódását. Ez a mechanizmus nem független a tüntetők bőrszínétől, de mint azt a hazai példa, példák is mutatják, a politikai hovatartozás is legalább ennyire szerepet játszik ebben, feltéve ha a politikai hovatartozás gyorsan de biztosan beazonosítható. Például egy piros MAGA-sapka által. Vagy azáltal, hogy egy viking szeretne besétálni a házba, és te nem erősen ittas állapotban AC:Valhallázol, hanem a való életben létezel éppen.
Az Erőszakot Végrehajtó Erő, amikor azzal a tömeggel találkozik szembe, amelyik ideológiailag az ő pártján áll, hirtelen emberként kezd viselkedni, megjámborul. Amikor másfajta követeléseket megfogalmazó, politikai identitásában tőle eltérő alakokkal találkozik, jó eséllyel esik át a képzeletbeli ló túloldalára – és még csak azt sem feltételezhetjük, hogy tévedésből. Hiszen pontosan erre a szerepre találták őt ki. Ez a dolga. Tehát ami január hatodikán az Egyesült Államokban történt, nem anomália, nem valami paródia, amiből felocsúdtunk. Ez a dolgok Lehető Legnormálisabb Működése.
Már csak egyetlen kérdésem van: ez kinek meglepetés még?
