Dolgozó: Szia, tudunk beszélni?

Tulajdonos: Persze Ádám, gyere be, mi a helyzet? Foglalj helyet.

Dolgozó: Több dologról is szeretnék beszélni. Az első, hogy szeretném, ha tartanánk egy projekt-kiértékelő beszélgetést, a közelmúltban lezárt projektemről. Úgy érzem, hogy lenne mit tanulnunk belőle. 

Dolgozó magában: Főleg úgy, hogy az eredetileg tervezett 2 hét helyett 3 hónap volt megvalósítani, én pedig az idegösszeroppanás szélén vagyok, és kezd tönkremenni a magánéletem a stressz és a túlórák miatt.

Tulajdonos: Rendben, tartsunk, bár ez amúgy is tervben volt.

Dolgozó: Arról is szerettem volna beszélni, hogy hogyan kommunikáltuk az ügyfél felé a késést, illetve, hogy mennyire veszítettünk reputációt nála ezzel.

Dolgozó magában: Például ha én lennék az ügyfél, eléggé ideges lennék, hogy hónapokon keresztül teljesen fölösleges ökörségeken kotlottunk az ő pénzén.

Tulajdonos: Az ügyfél felé megvolt a demidzs kontroll, el lettek simítva a dolgok. A kockázat mindebben az volt, hogy az ügyfél egyre inkább úgy érzi, hogy a cégünk túl van terhelve, hogy sokkal több munkát vállalunk, mint amennyire kapacitásunk van, és fontolgatja, hogy a jövőben más cégeket bíz meg hasonló munkákkal.

Dolgozó magában: Egészen meglepő, hogy az ügyfél ezt gondolja.

Dolgozó: Az utóbbi fél évben tényleg elég nagy terhelés alatt volt mindenki.

Tulajdonos: Én viszont arról szerettem volna beszélni, hogy újra kijött az a probléma, amiről már múltkor is beszéltünk, hogy nem vagy eléggé csapatjátékos. Te vagy az egyik legígéretesebb dolgozónk, olyan dolgokat tudsz megcsinálni, amit a te korosztályodban sokan mások nem, rendkívül önálló vagy, és nagyon magas minőségű munkát végzel. Ezért is léptettünk elő! Ezzel együtt viszont azt érezzük, hogy nem teszed oda magad eléggé, különösen mikor terhelt a projektcsapat.

Tudod, hogy van ez: együtt sírunk, együtt nevetünk…

Dolgozó magában: Magyarul nagyon jó dolgozó vagy, már csak egy kicsit szeretnénk jobban kihasználni téged, már csak egy kicsit kéne többet túlórázni, már csak egy kicsit kéne jobban tönkretenni a saját magánéleted és személyes kapcsolataid, és akkor pont elégedettek lennénk.

Tulajdonos: …a projektmenedzser a cég többi tulajdonosa felé és felém is kommunikálta, hogy a legutóbbi projekt a te nem megfelelő teljesítményed miatt csúszott el ennyire, ami számomra teljesen helyénvaló magyarázatnak tűnik, és ezen a tendencián a jövőben változtatnod kell.

Dolgozó: Értem.

Dolgozó magában: Remek. A közvetlen felettesem, a projektmenedzser össze-vissza hazudozott, és bemártott, hogy ne kelljen felelősséget vállalni a hibáiért.

Tulajdonos: Hadd világítsam meg jobban, amit mondok: az a probléma, hogy nem megfelelő az ikszpektésön menedzsmented. Nem szóltál időben, hogy késni fog a projekt, és ezért nem tudtuk előre kommunikálni az ügyfélnél a késést.

Dolgozó magában: Újabb nyilvánvaló hazugság.

Dolgozó: De hiszen 2 héttel a határidő előtt kezdeményeztem egy találkozót, ahol elmondtam a projektmenedzsernek, hogy biztosan nem fogjuk tudni határidőre befejezni a projektet az előírt irreális tartalom miatt. Külön kiemeltem, hogy beszélni kell az ügyféllel!

Tulajdonos: Megint csak, ez az ujjal mutogatás nem visz minket előre, ez már nem az első eset, hogy probléma van az ikszpektésön menedzsmenteddel. Korábban is ezt a visszajelzést kaptam rólad, úgyhogy ezen kell dolgoznunk a jövőben.

Dolgozó magában: Szerintem arra a projektre gondol, amit kb. 4 hét alatt lehetett volna normálisan megcsinálni, de végül 1 hetes határidővel elvállaltunk. A 3 napos hosszúhétvégémnek csak a felét dolgoztam végig, a másik felében pedig bűntudatom volt, hogy a családommal vagyok.

Dolgozó: Értem. Az utolsó dolog, amit szerettem volna megbeszélni, az a túlórák kérdése. Szeretném lecsúsztatni az elmúlt két hónapban összejött túlóráimat, és az lenne a kérdésem, hogy ezt mikor tudnám megtenni.

Dolgozó magában: Magyarul kérek vissza minden munkaórát, amit fizetetlenül áldoztam a magánéletemből a cégre: többlet szabadnapokban és rövidített munkanapokban.

Tulajdonos: Na ezt jobb is, ha tisztába tesszük… Ádám,

olyan, hogy túlóra nincs.

Amikor túlóra csúsztatásról beszélünk, akkor ez a menedzsment szubjektív megítélésén múló dolog. Tudod, itt a járványban, sokan home office-ban vannak, és tudod hogy van ez: a home office-ban sokan nem dolgoznak, csak a gázszerelőt várják 4 órán keresztül. Meg az az igazság, hogy sokan nem is dolgoznak hatékonyan, és azokat az órákat is beírják a munkaidő nyilvántartásba. Ez ellenőrizhetetlen. Sajnos, ha a túlórákat számoljuk, akkor a mínusz órákat is számolni kéne, az pedig megoldhatatlan adminisztrációt jelentene.

Dolgozó magában: Magyarul úgyis mindenki kamuzik, szóval ki hiszi azt el nekem, hogy túlóráztam egyáltalán?

Dolgozó: Igen, szerintem a plusz és a mínusz órákat is számolni kell. Minden nap írom a munkaidő nyilvántartásom, mint mindenki más. Mindig a valóságnak megfelelően. Sőt senkiről nem tudok a cégnél, aki ezzel visszaélne. Én tényleg nagyon keményen dolgoztam az elmúlt időszakban…

Tulajdonos: Rendben, egyébként lehet, hogy te tényleg a valóságnak megfelelően írod az óráidat, de hát sajnos sokan ezt nem így teszik, és egységesen kell kezelnünk az rendszert…

Dolgozó: Mikor idejöttem a céghez, megegyeztünk abban, hogy bár a cég ugyan nem fizet túlórát, és minden hónap végén minden dolgozó aláír egy nyilatkozatot, hogy nem túlórázott, különben nem kap fizetést, de ugyanakkor szóban megállapodtunk, hogy le lehet csúsztatni a túlóráinkat.

Tulajdonos: Ádám, félreérted. A túlóra csúsztatás funkciója nem az, hogy objektíven elszámoljunk a túlórákkal, hanem az, hogy közvetlenül meggátoljuk, hogy húzós időszakokban az emberek kiégjenek. Az, hogy csúsztatsz, az nem azt jelenti, hogy minden túlórádat – nem is kéne így nevezni, nevezzük mondjuk inkább túlmunkának, vagy többletmunkának – visszakapod. Ez a menedzsment szubjektív megítélésén múlik.

Dolgozó magában: Ez hihetetlen. Ez az ember felfogja, hogy mit ígért. Pontosan érti a szituációt. Pontosan érti, hogy mire hivatkozom. Csak ez az ígéret mostantól számára már nem érvényes.

Dolgozó: De hát ez nem így van! A munkaszerződésünkben benne van, hogy 40 órára szerződünk. Ha ennél többet dolgozunk, és nincs kifizetve a túlóra, és lecsúsztatni sem lehet, akkor az ingyenmunka!

Tulajdonos: Nem jól látod a helyzeted. Gondolj úgy magadra, mint egy vállalkozóra…

Dolgozó magában: Mi a fasz?

Dolgozó: Tessék?

Tulajdonos: Virtuális értelemben.

Gondolj magadra virtuális értelemben vett vállalkozóként!

A vállalkozó, ha elvállal egy munkát egy bizonyos határidőre, egy bizonyos fizetségért, akkor teljesen mindegy, hogy hány munkaórát kell beletennie, mert a végén ugyanannyi pénzt kap. És nincs túlóra. Na ez a helyzet veletek is.

Dolgozó magában: Ezt nem fogom tudni megtenni. Ezt nem fogom tudni bemagyarázni magamnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy munkavállaló vagyok, nem pedig cégtulajdonos. Ez az ember mégis arra kér, hogy vonatkoztassak el a valóságtól. Ezek szerint ő megérti, hogy a fizetetlen túlóra igazságtalan. De túlórázni csak a munkavállalók tudnak. Én pedig ugyebár vállalkozó vagyok. Így nem is történik igazságtalanság.

Dolgozó: Értem.

Tulajdonos: Mikor jön egy projekt, azt le kell hozni határidőre. Itt output kontroll van. Teljesen mindegy hány munkaórát tesztek bele, mert ti virtuális értelemben vett vállalkozók vagytok, és a megbízási díjatok ugyanannyi. A határidő napján az ügyfélnek teljesítenünk kell, a fizetségünk pedig független attól, hogy mennyit dolgoztunk vele.

Dolgozó magában: És ha én vállalkozó vagyok akkor ugye eldönthetem, hogy melyik megbízást vállalom el, és melyiket nem? Vagy inkább lenyelek mindent, amit lenyomnak a torkomon. És eldönthetem, mennyiért vállalok el egy munkát? Vagy inkább fix a fizetésem függetlenül attól, hogy mennyit kaszál a cég, vagy mennyit melózom. És  eldönthetem, hogy milyen határidővel vállalok el egy megbízást? Vagy kussban túlórázok, akkor is, ha valamelyik majom főnököm lehetetlen határidőket vállalt el. És év végén ugye kivehetem a profitot a cégből?

Vagy amikor a dellán kell osztozkodni, akkor már nem is vagyok annyira vállalkozó.

Dolgozó: Értem.

Tulajdonos: Ahogy egyre följebb mész a ranglétrán, egyre inkább magadévá kell tenned ezt a vállalkozói szemléletet. Ez egy ilyen iparág.

Dolgozó magában: Attól tartok, hogy minden iparág ilyen.

Dolgozó: Értem.

Tulajdonos:

Ádám, látom, hogy nem értesz egyet, de ez ettől még így van.

Dolgozó magában: Na ez most betalált.

Dolgozó: Egy kérdésem lenne még: Az idén összejött túlóráimmal akkor mi legyen? Visszakapom őket?

Tulajdonos: Mérlegelni fogom.

Dolgozó: Értem.

Tulajdonos: Ádám.

Dolgozó: Igen?

Tulajdonos: Tudom, hogy te másképp gondolkodsz. Tudom, hogy te szeretnéd szabadságharcosként látni magad. De a mai világban nem így működnek a dolgok.

Nincs olyan, hogy osztályharc.

Dolgozó: Értem. Köszönöm, hogy időt szántál rám! Szia!

Tulajdonos: Szia!