Blog a 99%-nak

Madridban tarolt a jobboldal, második a zöld baloldal, Iglesias kiszáll a politikából

„He lefasisztáznak, akkor tudod, hogy jó úton jársz.”

Ezzel a mondattal került a spanyol, és részben a nemzetközi média homlokterébe idén márciusban Isabel Díaz Ayuso, a madridi regionális kormány feje és a spanyol Néppárt (Partido Popular) új üdvöskéje, aki az előzetes eredmények alapján toronymagasan vezette győzelemre pártját a május 4-én megrendezett madridi regionális választáson.

A szavazatok 99%-ának feldolgozása után úgy tűnik, a politikus szélsőjobbal összekacsintó és hevesen lezárásellenes üzenetei 44,7%-ot értek a 26 éve jobboldali vezetésű spanyol fővárosban, mely 65 mandátumra lehet elég a pártnak a 136 fős helyi törvényhozásban.

Ez azt jelenti, hogy a három formációval induló baloldali erők reménye egy progresszív helyi koalíciós kormányra jelenleg elérhetetlennek látszik, és a Néppárt valószínűsíthetően a neoliberális, Francisco Franco diktátor nyomdokaiban lépdelő, és rá tisztelettel tekintő Vox-szal fog összeállni a törvényhozási többség érdekében, ellenpólust képezve ezzel a baloldali nemzeti kormánynak.

A választás egyetlen meglepetése azonban nem Ayuso jó szereplése volt: a második helyre a helyi zöld baloldali koalíció, a Podemos alapító szakadár Íñigo Errejón által életre hívott Több Madrid (Más Madrid) kúszott fel Mónica García Gómez vezetésével, a tradicionálisan másik nagy spanyol pártnak számító, és a 2019-es választás első helyét elnyerő Szocialista Pártot (PSOE) megelőzve.

A formáció a koronavírus-válságban bajba jutott emberek megsegítésével, az egészségügyhöz való hozzáférés és a mentális egészséghez való jog alapjogként történő garantálásával kampányolt, az „azért, ami valóban számít” mottóját tűzve zászlajára. A zöld baloldali koalíció nyugalmat, segítséget és megbékélést ígért Ayuso konfrontatív, lezárásellenes-szabadságharcos temperamentumával szemben, amely 17%-ot és 24 helyet eredményezett a számukra.

A voksolás harmadik helyezettje a választás egyik nagy veszteseként 10.4%-ot bukó Szocialist Párt (PSOE) lett 16,8%-kal (24 mandátum), negyedik helyre a Francoista Vox futott be 9,1%-kal (13 mandátum), míg a madridi parlament legkisebb frakcióját a 7,2%-ot szerzett újbaloldali Együtt Sikerülni Fog (Unidas Podemos) alakíthatja meg 10 képviselővel.

A liberálisok eltaktikázták magukat

A csupán két évvel az előző szavazás után megtartott előrehozott választásokra azért volt szükség, mert a Polgárok (Ciudadanos) nevű jobbliberális párt, amely Madrid mellett több régiót is együtt kormányoz vagy kormányzott a Néppárttal, és újabban már a Voxszal is, beszállva ezzel a spanyol politikai jobboldali tömbjébe, eltaktikázta magát.

Murcia régióban ugyanis idén márciusban a Polgárok helyi szárnya váratlanul bejelentette, hogy a szocialistákkal és a Podemosszal együttműködve megbuktatja a regionális néppárti kormányt, mire a Madridot a Polgárokkal együtt kormányzó Ayuso (önmaga ellen is egy hasonló puccstól tartva, lévén a szocialisták rendelkeztek a legtöbb képviselővel) előre szaladt, és a terjedő koronavírus ellenére előrehozott választásokat íratott ki a régióban.

A spanyol liberálisok hatdimenziós sakkjátszmája viszont visszafelé sült el, és ahelyett, hogy a szocialista párttal balközép kormányt alakíthattak volna Madridban, a 2019-es 19,5%-os eredményüket 2021 májusára sikeresen leredukálták 3,6%-ra, ezzel hat év után ki is esve a madridi regionális parlamentből.

Ayuso kifogta a szelet a Vox vitorlájából

A Vox, akárcsak számos szélsőjobboldali párt Európában, megkísérelte újradefiniálni önmagát a COVID-19 adta helyzetben a jelen választásokra, és elkezdte a lezárások ellenében, a szabadságra és a szabadságjogokra hivatkozva pozícionálni magát. Ám ebben a Néppárt helyi erős embere hangosabb volt náluk, aki a szocialista vezetésű baloldali kormány ellenében is nyitva tartotta a főváros éttermeit, kávézóit és kocsmáit, annak ellenére, hogy a város fertőzési számai magasabbak az országos átlagnál.

Ayuso sikeréhez az is hozzájárulhatott, hogy az ő indulásával nem a(z egyébként antifeminista) Vox lett az egyetlen jobboldali párt, amely női vezetővel vág neki a választásoknak. Még az is lehet, hogy a madridi politikus felívelő csillaga segít majd idővel visszahelyezni a Néppártot a hatalomba Mariano Rajoy korrupciódús bukását követően, immár egy szélsőségesebben jobboldali programmal.

Halálos fenyegetések és borítékba zárt töltények a jelölteknek

A választások tétjét némiképpen fokozta, hogy feltételezhetően a Podemos 2019-es gyenge szereplésének megismétlését elkerülendő (és a saját narratívájukban a fasizmus elleni harc kötelességtudatából) az újbaloldali formáció alapítója és fő arca, Pablo Iglesias szűk egy év után otthagyta miniszterelnöki és szociális ügyekért felelős miniszteri posztját Pedro Sánchez szocialista-Podemosos kormányában, hogy a madridi regionális parlamenti választások jelöltje legyen.

A kampány azonban hamar eldurvult: a Podemos több vezetőjének, köztük a spanyol belügyminiszternek töltényeket és halálos fenyegetéseket küldtek postán, egyikük pedig mindezek nyomatékosítására még egy véres kést is kapott. A töltényekből később a PSOE politikusai is kaptak, sőt, maga Ayuso is kapott négyet, Iglesiasnak pedig a feleségét és a gyermekeit is halálosan megfenyegették.

Hamar felrebbentek a hírek, hogy az üzenetek mögött a Voxhoz közel álló, de legalábbis a párttal szimpatizáló személyek állhatnak, amely pletykákat az sem segített elhessegetni, hogy Rocío Monasterio, a Vox madridi vezető jelöltje egy élő vitán megtagadta, hogy elítélje az Iglesias és családja által kapott halálos fenyegetéseket. A Podemos elnöke ezt követően kijelentette, hogy ő csak demokratákkal és demokratikus versenyben gondolkozókkal kíván vitatkozni, majd rendkívül feldúlt állapotban távozott az adásból.

Iglesias távozik a politikából

Az eredmények ismeretében (az Unidas Podemos 7,2%-kal, bár javított 2019-es eredményén, így is csak az ötödik helyre futott be) május 4-én este Pablo Iglesias bejelentette, hogy hét évvel a Podemos spanyol politikába történő berobbanása után visszavonul a politikától, minden pártban viselt tisztségéről lemond, és a tisztújításon sem kíván indulni. Iglesias elmondta, hogy büszke az újbaloldali párt hagyatékára, vagyis arra, hogy sikerült megváltoztatniuk a spanyol politika arculatát.

A Podemos a 2008-as gazdasági világválságot követően jelent meg a politikai térképen kilakoltatásellenes, feminista és a gazdasági egyenlőtlenségek mérsékléséért síkra szálló szervezetek elegyéből, megtörve ezzel a spanyol nagypolitika kétosztatúságát. A szervezet első sikereit a 2014-es EP-választáson, valamint a 2015-ös spanyol parlamenti választáson érte el, amely választások óta mindkét intézményben képviselettel rendelkezik. A párt eddig minden választáson Iglesias vezetése alatt indult, kormányra pedig 2020 januárjában került Pedro Sánchez baloldali kormányában. A Podemos jelenleg két miniszterrel van jelen a szocialista-újbaloldali kormányban.

A voxos Monasterio a kampányban történt incidensekre tekintettel meglehetősen tapintatlan módon így búcsúztatta Iglesiast: „csukd be az ajtót magad után”.