A 2017-es ausztriai választásokat minden résztvevő a szokottnál nagyobb izgalommal várta. 2016-ban az elnökválasztáson a két nagy párt, a Szociáldemokraták (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP) is kiestek az első fordulóból, a második fordulót pedig két halasztás után néhány százalékkal nyerte meg a zöldek korábbi elnöke, Alexander van der Bellen a szélsőjobboldali Norbert Hoferrel szemben. A menekültválság óta megosztott osztrák társadalom egyértelműen változást akart, s ezt a politikusok is érezték: 2017 májuásban lemondott a néppárti alkancellár, Reinhold Mitterlehner a pártot átvevő Sebastian Kurz külügyminiszter pedig a koalíció felmondása mellett döntött.
A 2017 október 15-én tartott választásokon a menekültválságban megerősödött jobboldal tudott áttörni: a nagytőke és a jobboldali sajtó által támogatott néppárti vezető, Sebastian Kurz 31%-kal nyerte meg a választást és nem habozott koalíciót kötni a szintén szavazatokat nyerő szélsőjobboldali FPÖ-vel. Azon a vasárnap estén azonban volt egy párt, ahol nem nyitottak pezsgőt: a korábban tíz százalék feletti Osztrák Zöldpárt szavazóinak kétharmadát elveszítve három évtized után kiesett a parlamentből. Helyettük jutott be egy másik zöld erő: a néhány hónappal azelőtt alapított Peter Pilz Listája.
Ez az idén szeptember 29-én tartott ausztriai választásokról szóló cikksorozatunk harmadik része. Az első részben arról írtunk, hogyan veszi el a szélsőjobb a szociáldemokraták szavazóit, a másodikban pedig arról, hogy általánosságban mi várható az idei választásokon.
Ki is az a Peter Pilz?
Az 1954-ben, Stájerországban született politikus a Bécsi Egyetemen tanult politológiát, később közgazdaságból doktorált. Hallgatói évei alatt a marxista, de szovjetellenes nézeteket vallott, később egyetemi oktatóként mérséklődött az álláspontja és egy rendszerkritikus baloldali párt létrehozását sürgette. 1986-ban társalapítója volt az Osztrák Zöldpártnak (Die Grünen), még abban az évben parlamenti képviselő lett.
1991-től 1997-ig a Bécsi Városi Tanácsban vezette a zöldek frakcióját, majd 99-ben visszatért a parlamentbe. Néhány évig a párt szóvivője volt és elsősorban a korrupcióellenes munkájával szerzett magának országos hírnevet. A kétezres évektől aztán álláspontja számos témában fokozatosan távolodni kezdett az urbánus-liberális irányba húzó zöldektől:
Pilz gazdaságilag baloldalibb, társadalmilag ugyanakkor konzervatívabb nézeteket vallott párttársainál. Legfontosabb különbségként 2015-ben Pilz – pártjával ellentétben – a bevándorlás korlátozása mellett foglalt állást, veszélyforrásnak nevezve az Ausztriában tevékenykedő radikális iszlamista és erdoganista csoportokat.
2017-ben az országgyűlési választások előtti listaállító kongresszuson a párt liberális szárnya végül Pilz kiszorítása mellett döntött és a delegáltak nem szavazták meg a lista általa preferált negyedik helyére. Válaszul kilépett pártja frakciójából, majd egy hónappal később bejelentette, hogy önálló listával indul el a választásokon. Környezetvédelmi aktivistákból, rendszerkritikus baloldaliakból és csalódott zöldekből meg szociáldemokratákból végül országos mozgalmat épített és négy hónap sikeres kampány után októberben bejutottak a parlamentbe – pontosan a zöldeket kiejtve. De mégis, mi volt Pilz sikerének a titka?
A közép-európai rendszerkritikus baloldal
Peter Pilz rövid életű sikerére nem azért kell figyelni, mert kormányra is tudott jutni, hanem mert a magyarhoz sok mindenben hasonló társadalomban tudott a politikába betörni. Azaz egyike volt azoknak a kevés alternatív baloldali kezdeményezéseknek, melyek az elmúlt tíz évben Közép-Európában eredményt tudtak elérni.
Pilz politikai identitása sokban hasonlítható Schiffer Andráséhoz. Mindkét politikus zöldmozgalomból érkezett és mindketten (volt) pártjuknál szociálisabb gazdaságpolitikai nézeteket vallanak és mindketten szembemennek a liberális sajtó és közvélemény elvárásaival. Schiffer ezt leglátványosabban akkor tette, mikor hisztinek nevezte a Szabadság téri Megszállás-emlékmű elleni médiafelhajtást, Pilz pedig akkor, amikor folyamatosan felszólal az Ausztriában aktív iszlám szélsőségesek és a muszlim vallási szimbólumok ellen.
A két politikusnak azonban leginkább a stílusa hasonlít: a zöld politikusok nagy részével ellentétben ők ugyanis határozottan ki tudtak lépni az urbánus-értelmiségi kulturális térből és viselkedésükkel, beszédmódjukkal meg egyáltalán öltözködésükkel is kifejezetten rájátszanak a plebejus, népből jött politikus képére. Pontosan ezért tudtak fénypontjuk idején mindketten népszerűek lenni a (szélső-)jobboldali szavazók között is.
Pilz politikai identitását elsősorban a mindkét kulturális táborral való szembeállásra építette fel. Ennek megfelelően egyedüliként beszél egyszerre az osztrák etnicista szélsőségesek (identitáriusok) és a muszlim szélsőségesek / török nacionalista szervezetek betiltásáról. Profiljának másik része a korrupcióüldözés, legfőbb kampányüzenete pedig a feltétel nélküli 1200 eurós alapnyugdíj bevezetése.
Egy politikai mozgalom hiánya
Az idén szeptember 29-én tartott előrehozott választásokon Pilz mozgalma, amely ma a Jetzt nevet viseli, minden közvélemény-kutatás szerint kieshet a parlamentből. A pártot két éve, a parlamentbe jutás után közvetlenül előkerült szexuáliszaklatás-botrány tépázta meg és azóta sem sikerült visszaszerezni az akkor elveszített támogatókat. Ennek azonban nem a mozgalom ideológiai hibái voltak az okai, hanem pontosan az, hogy Pilzen kívül senkit nem sikerült felépíteni és így az ő kilövésével vezető nélkül maradt a szervezet.
Peter Pilz szexuális zaklatási botránya:
2017 novemberében, egy hónappal a mozgalma parlamentbe jutása után a Presse nevű osztrák hetilap a zöldek egy névtelen alkalmazottja nevében szexuális zaklatással vádolta Peter Pilzet. A hölgy azt állította, hogy a képviselő két évvel azelőtt többször is becézte őt, közös nyaralásra hívta és kéretlenül megérintette. Pilz szerint a vádjait nyilvánosan már fel nem vállaló alkalmazott előléptetést akart és maga közeledett főnökéhez – mikor pedig kapcsolatuk megromlott, a hölgyet kérésének megfelelően azonnal áthelyezték egy másik irodába dolgozni.
Később a Falter nevű bulvárlap azzal állt elő, hogy négy évvel korábban Pilz az Európai Néppárt egyik alkalmazottjának kéretlenül megfogta a karját, túl közel hajolt és hozzáért a melléhez. Erre az esetre Pilz nem emlékezett, de elnézést kért az érintettől és megígérte, hogy többet nem fog félreérthető módon viselkedni. A politikus ellen végül per indult, de mivel egyik vádlója sem volt hajlandó névvel felvállalni a történetét, azt bűncselekmény hiányában lezárták.
Az eset megosztotta az osztrák társadalmat és előtérbe helyezte azt a kérdést, hogy hol a szexuális zaklatás határa. Sokan a parlamentből kieső zöldek bosszújának tartották az esetet, mások szerint Pilz alkohol hatása alatt néha valóban furcsán viselkedett. Miután a bíróság minden vádpontban felmentette a politkust, 2018 júniusában ismét beült a parlamentbe.
Pilz mozgalmának kezdetektől az volt a hibája, hogy egy emberre épült. Annak ellenére, hogy sikerült betörni a nyilvánosságba, az újságokban mindig egyedül Pilz szerepelt, kísérlet sem történt másik személy felépítésére. Ő maga pedig beleesett abba a hibába, hogy alulbecsülte a szervezetépítés fontosságát. A választási listájára a legkülönbözőbb civileket és politikusokat válogatta össze valamikori baloldali és zöld körökből, a színes társaság pedig utána a legtöbb kérdésben nem tudta, hogy a rendszerkritikán kívül mit képvisel.
Peter Pilz ugyanis egymaga sikeresen tudta megtartani korábbi korrupcióellenes profilját, de csapatából senki nem tudta követni sem ideológiai, sem szakmai téren: frakciójából először kizárták a többiekkel együttműködni nem hajlandó Martha Bißmannt, később pedig Alma Zadic integrációs szakértő is inkább átállt a zöldekhez. Egyrészről tehát az ideológiai sokszínűség, másrészről ugyanakkor a jól működő hierarchia hiánya is útját állta annak, hogy egy működőképes párt épüljön fel Pilz nyomán.
Mit tanulhatunk Pilz mozgalmától?
Ahogy korábbi cikkemben is leírtam, a Pilzre érkezett szavazatok eredetileg elsősorban a baloldalról érkezett protestszavazatok voltak. A Jetzt kezdeti sikere pont azt bizonyította be, hogy a baloldali szavazók nem mindig elégedettek pártjaik liberális társadalompolitikájával és szociális tehetetlenségével. Pilz pedig pontosan ezt tudta nyújtani, egy szociális és környezetvédelmi kérdésekben keményvonalas, de társadalmi kérdésekben liberálisokkal szembenálló politika felvázolását.
És akkor is, ha Peter Pilz pártja valószínűleg a hónap végén kiesik a parlamentből, két éves ellenzéki munkája alatt pedig szinte semmit nem tudott elérni, története mindenképpen mutatja, hogy Közép-Európában is létre lehet hozni új szociális pártot. Hogy az urbánus kulturális téren túllépő baloldalt pontosan hogyan lehet megvalósítani, nem tudjuk, de egy biztos: igény az van rá.
