Blog a 99%-nak

Dobrev Klára és a DK elhalasztott vitája

Ez a vita nézhetett volna ki máshogy is.

Volt egy – a teljes szociáldemokrata, zöld és szocialista frakciók által támogatott -menekültügyi állásfoglalás az EP előtt pár hete.

Ez az állásfoglalás elindíthatott volna egy politikai-jogalkotási folyamatot, aminek az eredményeként a földközi-tengeri mentési akciók politikai támogatást, de akár jogi védelmet és anyagi segítséget nyerhettek volna.

Akkor pedig több hajó lenne kint a vízen, jobban tudnának koordinálni a mentők, valószínűbb lenne, hogy ki tudnak kötni, és igen, valószínűleg kevesebben fulladnának vízbe. Az erről szóló javaslat kettő szavazatos többséggel bukott el az EP-ben; a jelenlévő 225 baloldali képviselő közül öt szavazott nemmel. Az öt nemből négy DK-s.

A magyar sajtóban először szerzőnk, Lebanov Barbara írta meg ezt a hírt. A hírre lehetett volna ezerféleképpen válaszolni.

Például úgy, hogy „hát ez tényleg fájó döntés volt, de cserébe ezt és ezt terjesztettük elő a témában” vagy „basszus, hiba volt, elvesztünk a részletekben, de legközelebb máshogy szavazunk”, vagy akár úgy, hogy „bocs, de nem akartunk a fideszes médiában védekezni”, vagy „igazából nem is vagyunk mentéspártiak”. Talán még az is jobban állt volna a DK-nak, ha csak figyelmen kívül hagyják az egészet, valószínűleg megúszták volna.

De hát nem ez történt, és tessék, itt tartunk: Rónai Egon királyi tévés bemondót meghazudtoló lelkesedéssel ismételgeti a véletlenül sem lakáj-jellegű DK-s média sorait, miközben Lebanov kollégánk sorra kapja a „megtalálunk és kicsinálunk” üzeneteket, és – ez a legjobb – Dobrev Klára 903 szóban magyarázza, hogy mennyire nincs magyarázni valója. A mentegetőzés meglepően sok retorikai szaltóba bocsátkozik, de ha már amúgy is keserűek vagyunk, mint a fene, és az árkok ki vannak ásva, íme, mi is befészkeljük magunkat a frontvonal mögé. Úgyis szar az idő.

Hétdimenziós sakk

Legyünk fairek és kezdjük Dobrev Klára keretezésével: ugye, mindenkinek megvan, hogy a Gyurcsány-Dobrev-család átmenetileg befogadott két menekültet pár évvel ezelőtt, amikor nagyon nem volt divat ilyesmit csinálni? Ugye megvan, hogy ők jó emberek? Oké, mert ami a szövegben ezután következik, annak ehhez semmi köze.

A DK szerint ez az EP-s szöveg egy felesleges politikai nyilatkozat volt, ami „csak egy dologra jó”, ez pedig a szélsőjobboldal „visszaerősítése”. Szeretném, ha megértenénk ennek a gondolatnak a lényegét: a szélsőjobb által gyűlölt és vehemensen ellenzett álláspont megszavazása kedvez a szélsőjobboldalnak. És bár Dobrev Klára nagyon szereti a menekülteket, a KvÓtAüGy említése miatt nem szavazhatta meg az indítványt… mert még a végén rásütik, hogy szereti a menekülteket.

Tényleg azt gondoljuk, hogy a Lendvay utcában valaki ettől az egy szavazástól visszahőkölt? „Srácok, lefújni a trollhadsereget, leállítani a hirdetéseket, hívjuk vissza a Lokált – a DK kvótaellenes, mostantól nem sarazzuk őket!”

Nyilván nem arról van szó, hogy Dobrev Klára ebben a javaslatban látta a szélsőjobboldal ébredését. Nem tudjuk, miért szavazták le, és nem akarunk spekulálni. De leszavazták, és most hétdimenziós sakkot játszanak a szavakkal, hogy megvédjék a döntést, annak reményében, hogy az okoskodó hangnemtől és procedurális bonyolítástól megijed az olvasó, és igazat ad nekik. Ne dőljenek be.

Ambíció hiányában

Persze a mélyebb kérdés túlmutat ezen az egy ügyön, és inkább a DK szegényes politikai horizontjáról szól.

Dobrev pártja nem először gyáva éles helyzetben baloldalinak lenni. Sokszor, sok helyen tagolt stratégiai és ideológiai zsákutca, hogy a DK a politikát csak olyan koordináta-rendszerben hajlandó értelmezni, amelyben Orbán az origó, és minden kérdésben csak hozzájuk lehet viszonyulni. Csak reaktív politikát folytat, abból főz, amit a Fidesz kínál.

Ha a DK-nak érdemben jelentene bármit 30 évnyi elnyűtt európázás, akkor éppen „a legeurópaibb párt” lenne kiszámítható szövetségese a menekültügy kapcsán a lassan, vontatottan a helyes álláspont felé botorkáló európai baloldalnak. Ha az európázás az Orbán-ellenességen kívül jelentene nekik bármit, neadjisten egy jóléti programot vagy szocialista univerzalizmust, nem hagynák, hogy a magyar belpolitika görcsei – pl. az Orbán által erőltetett kvótapánik – határozzák meg az EP-s agendájukat.

Hatalmat csak úgy lehet gyakorolni, ha meg tudjuk fogalmazni a politikai akaratunkat, többséget tudunk mögé állítani és érvényre tudjuk juttatni. Aki céltudatos, és hisz a baloldaliság igazában, helyességében, az többségre törekszik – és akkor is építi a baloldali többség eszmei, ideológiai alapját, akkor is igyekszik aktívan kifejezni politikai akaratot, ha éppen nem tudja azt pontról pontra érvényre juttatni.

Az EP-ben most pont lehetett volna többsége a baloldalnak, de nem lett.

A Dobrev által éltetett kompromisszumkeresés, a konszenzusos döntések arra az esetre vannak, ha nem sikerült többséget szereznünk, de van annyira fontos a cél, hogy érdemes átmeneti alkuba bocsátkozni érte. Itt nem ez történt, itt csak szimplán megvonta a vállát a DK, és keresztbe tett a rajtuk kívül egyhangúan szavazó baloldalnak. Úgy döntött, hogy ne legyen többsége a pártcsaládjának, és nem segíti közelebb a sikerhez a baloldali javaslatot. Ennek nem az lett az eredménye, hogy „hát, akkor ez így most egy döntetlen”, hanem többsége lett egy fasizmusba hajló jobboldali koalíciónak, és az EP még csak el sem fogja kezdeni kifejezni, hogy a tengeri mentést segíteni, támogatni és erősíteni kell. Ha a baloldal nem gyakorolja azt a kevés hatalmát, ami van, akkor a jobboldal nyer. Nem bonyi.

A magyar baloldalnak évek óta világos ideológiai deficitje van. Ezen a blogon, a Mércén, az Új Egyenlőségen és még számos fórumon azon fáradozik az ébredező magyar baloldal több tagja, hogy kialakuljon egy ambiciózus, a többséghez beszélő és annak érdekeit tisztán képviselő szocialista jövőkép.

A DK érveléséből viszont csak az következik, hogy az egyetlen politikailag ésszerű döntés szándékosan megnyesni az ambíciónkat és beszűkíteni a saját cselekvési terünket. Dobrev Klára teljes 900 szavas szövegében nincs igazán komolyan vehető programmatikus állítás; ami van (kb.: „mi aztán mindent megteszünk a menekültek életéért”), annak a szavazatuk maga mond ellent. A személyes jólelkűség és a veszettül semmitmondó „európai értékek” hangoztatásán túl nem ír sem ideológiai, sem közpolitikai ambícióról.

Csak egy fenyegetés van, hogy nem szabad túl nagyra vágyni (hatékony tengeri mentésre, a menekültek minimális biztonságára, a deportációk leállítására), mert a végén még jön a szélsőjobboldali mumus – ami ugye egyébként hatalmon van, és a DK-val együtt szavazta le ezt az indítványt.

Aprólék és nyűg

A fentieken túl igazából csak az fáj, hogy mennyire zavaros ez az egész. Most akkor az EP sóhivatal, vagy sem? Jó a kompromisszum, vagy sem?

A DK csomószor megszavaz jogi kötőerővel nem bíró indítványokat (érdemes lapozgatni), és valamiért „a Parlament tekintélye” mindezek ellenére viszonylag stabil. Ha pedig hülyeség a „pótcselekvésnél is rosszabb” politikai nyilatkozatok gyártása, akkor egyáltalán miért szavazták meg a nekik tetsző részeket ebben a javaslatban? Most akkor mégsem sóhivatal, csak ha nem tetszik két bekezdés a 18-ból?

Dobrev azt próbálja valahogy magától értetődővé tenni, hogy a kompromisszum- és konszenzusfétis ellenére a DK-nak tetszett a javarészt bal-jobb felosztásban vitatott indítvány, ki volt békülve a nyilatkozattal úgy általában, de aztán az utolsó pillanatban megijedt egy-két bekezdéstől és ezért az egész állásfoglalást lefújta. (Szóval hogy találhattak volna egyensúlyt… sőt, akár kompromisszumot… sőt, akár középutat… sőt, akár mentéspárti K O N S Z E N Z U S T, de az istenért, inkább leszavazták az egészet, mert különben nyertek volna a jobboldaliak, akik ugye ezáltal megnyerték a szavazást, ugye, érted hogy veled és a hülye beszólásaiddal van a baj, és nem a DK-val, ugye érted.)

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy Dobrev Klára szerint „rengeteg mérsékelt szociáldemokrata, liberális és konzervatív EP-képviselő is [velük] együtt szavazta le a nyilatkozatot, köztük sokan olyanok, akiket még a legvehemensebb bírálóik sem vádolhatnak menekültellenességgel”. Sajna mi mégis úgy vettük ki a szavazati arányokból, hogy a baloldalról csak a DK négy képviselője és egy, korábban az azeri rezsimnek lobbizó cseh kommunista szavazott együtt a Fideszt dédelgető Néppárttal és a szélsőjobboldali/euroszkeptikus frakciókkal.

Még a szélsőségesen centrista liberális frakció is 50-10 arányban az indítvány mellett volt.

A Neoliberalizmus Angyalai

Az európai parlament már amúgy is fragmentált baloldali frakciói között a DK csapata ezen a szavazáson teljesen egyedül maradt, csak ők lógtak ki a sorból, és csak ők szavaztak egy egyértelmű humanitárius indítvány ellenében, a konzervatív-szélsőjobboldali koalíció pártjaival –, és valamiért nem hajlandóak sem a hibát beismerni, sem az álláspontjukat tisztán, egyenesen megvédeni.

A politikai stratégiájuk a székszerzésen túl nem igazán mutat fel víziót, legjobb esetben is harmadik utas középutak labirintusában kell keresni a szocdem törekvéseik nyomait. Teljesen jogosan kéri számon a baloldali közélet évek óta a DK-n,

hogy egyáltalán miért hívják magukat baloldalinak, ha közben a programjuk alighogy szociáldemokrata, a retorikájuk világosan centrista, és kormányon a neoliberalizmus legkedvesebb angyalai voltak.

Ez az ideológiai sorvadás receptje, 15 éve nyögjük. Ha pedig mégsem az, és tévedünk, tessék rendesen megvédeni.

Legközelebb csak sikerül.

Címlapkép: MTI/Bruzák Noémi
Olvass tovább!