Szerdán mutatta be a programját és a minisztériumok elosztását az Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár vezetésével megalakulni készülő német kormánykoalíció. A több hónapja tartó tárgyalások után a választásokat megnyerő balközép Szociáldemokrata Párt, a Zöldek és a jobbközép FDP, most úgy néz ki, meg tudtak állapodni a következő négy évben végrehajtandó programról, ezzel Scholz néhány héten belül elfoglalhatja az országot tizenhat éve vezető Angela Merkel székét.

A koalíciós tárgyalások érdekessége volt, hogy azok teljes egészében titokban zajlottak, így mind a minisztériumok elosztása, mind kormány programja egészen a szerdai bemutatásig csak találgatások tárgya maradt. A most megjelent leosztás alapján azonban nagyon úgy tűnik, hogy

a legkisebb koalíciós partner FDP szinte minden lényegi kérdésben át tudta vinni szándékát.

Ahogy a Mérce még szerdán megírta, az új kormány névleg számos baloldali gazdaságpolitikai intézkedés megvalósítását vállalta (például a minimálbér emelését és a szigorúbb lakbérplafont), ugyanakkor az FDP meg tudta akadályozni, hogy a két balközép partnere adóemeléseket vezessen be a gazdaság zöld átalakításának finanszírozása érdekében. Számos más kulcsfontosságú szociális és környezetvédelmi kérdésben, mint amilyen a munkanélküli-segélyek rendszere is, a koalíciós szerződés csak általánosságokat tartalmaz, a pontos tervezést ezzel későbbre halasztva.

A koalíciós tárgyalások talán legfontosabb kérdése a pénzügyminisztérium elosztása volt. Az elmúlt évtizedek koalíciós kormányaiban ez a minisztérium fokozatosan nyert jelentőségben, a pénzügyi megszorítások híve, Wolfgang Schäuble 2009 és 2017 között például ennek a tárcának az éléről vezérelte Görögország és a többi dél-európai ország kivéreztetését, majd az előbbi gyarmati sorba taszítását.

Nem véletlen, hogy a szociáldemokraták 2017-ben már mindenképp maguknak követelték a minisztériumot, s a leendő kancellár Olaf Scholz innen szervezte az elmúlt évek szociális intézkedéseit, köztük a koronavírus okozta károk enyhítését szolgáló csomagok megvalósítását.

A mostani tárgyalásokon mind a két kisebb koalíciós partner, a Zöldek és a liberálisok is maguknak követelték a posztot, s hatalmas jelentőségét felmérve késhegyre menő küzdelmet folytattak annak megszerzéséért.

A liberálisok azonban végül ebben is győzedelmeskedtek, s hiába szavaztak rájuk a választásokon jóval kevesebben, mint a Zöldekre, mégis az FDP-elnök Christian Lindner szerezte meg a pénzügyminisztériumot.

Robert Habecket, a Zöldek társelnökét a miniszterelnök-helyettesi poszttal, és egy újonnan alakuló, Gazdasági- Energiaügyi- és Klímaügyi Csúcsminisztérium vezetésével próbálták kompenzálni, de ebből a pozícióból valószínűleg kevesebb beleszólása lesz az ország tényleges irányításába. A Zöldek másik társelnöke, Annalena Baerbock kapta a korábban hatalmas presztízzsel járó, mára azonban fontosságából veszített Külügyminisztériumot, ahonnan többek között Orbán Viktorral szemben is fel fog tudni lépni.

A Zöldeknek jutott öt minisztérium felosztása után a párton belül a baloldali és jobboldali szárny azonnal egymásnak ugrott, a baloldaliak ugyanis azzal vádolják a realóknak nevezett jobboldaliakat, hogy minden fontos pozíciót maguknak szereztek meg. Bár most úgy tűnik, az ellentét személyes jellegű, mögötte minden bizonnyal az van, hogy a legtöbb zöldpárti tag egyáltalán nem látja a kormányprogramban pártjuk kulcsköveteléseinek megvalósítását, a környezetvédelem témájában ugyanis különösen lazán fogalmaz a szerdán elfogadott dokumentum. Megvalósult ugyanis az, amiről néhány hete mi is írtunk, sikerült a Zöldek programjának minden lényeges pontját felvizezni.

A jobboldali FDP dominanciáját a tárgyalásokon azonban nem csak a baloldali szavazók érzékelik: a SPIEGEL megbízásából nemrég készült közvélemény-kutatás szerint a németek 46%-a gondolja úgy, hogy a tárgyalásokon az FDP tudta leginkább keresztülvinni az akaratát. A szociáldemokraták és a Zöldek esetében ez mindössze 12%. Ez az eredmény pedig igen komoly aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, vajon mennyit tud majd megvalósítani a kormánykoalíció két baloldali tagja szociális és környezetvédelmi követeléseiből.