Az elmúlt napok cikksorozatában a Balra Át!-on ismertettük azt a két döntő baloldali ideológiát, ami meghatározza politikai irányultságunkat: Tárkányi Péter bemutatta, Mi a szociáldemokrácia?, Lehoczki Noémi pedig kifejtette, miben különbözik ettől a demokratikus szocializmus. Annak idején, blogunk megalakulásakor pontosan egy, a szocdem és a demszoc ideológiák összehasonlításáról szóló cikket tettünk ki elsőként, az ideális baloldali ideológia keresése pedig azóta is állandó téma cikkeinkben.

Hogy a szabad piacot és a tőkét milyen mértékben kell korlátozni, békeidőben tökéletes és örök vitatéma lenne, a probléma azonban az, hogy a politikai cselekvésre a klímaválság sürgetése közepette nincsen olyan sok idő. Az nagyon fontos vita tárgya lehet, hogy pontosan mi a társadalmi igazságosság és a mi a javak egyenlő elosztásának megfelelő módja, felmerül azonban a kérdés, hogy meddig léteznek-e még azok a javak, amiket fel tudunk osztani és meddig léteznek a társadalmak, amikben élünk.

A politikai ideológiánkat – és ezzel együtt a politikai cselekvést is – ma és a középtávú jövőben minden kérdésben a klímaválságnak és a földi létet fenyegető környezeti pusztításnak a veszélye árnyékolja be. Amikor pedig társadalom- és gazdaságszervezésről beszélünk minden pillanatban és elsődlegesen a klímavédelemmel kapcsolatos cselekvést kell figyelembe vennünk – hatékony cselekvés nélkül ugyanis elkerülhetetlennek tűnik annak a társadalomnak a tragikus gyorsaságú összeomlása, amit éppen szervezni igyekszünk.

Nem tudjuk pontosan, hogy a klímaváltozás rövid- és középtávon milyen veszélyekkel fenyeget, az azonban egyre valószínűsíthetőbb, hogy a bolygó egy része még a mi életünkben élhetetlenné válik, hogy a mai mezőgazdasági módszereinken változtatni kell és hogy nem millió, hanem milliárdszám menekültekkel kell majd számolni. A politikusoknál pedig egyenlőre süket fülekre találunk: vagy csak szép szavakat kapunk valódi környezetvédelem helyett, vagy még azt sem, hanem az egész probléma tagadását. A kettő között pedig ott van a teljesen értelmetlen, zöld kommunizmustól való rettegés.

2020-ban ott tartunk, hogy országméretű területek égnek le, a politikai fordulat pedig várat magára. Az egyik menetrendnek az tűnik, hogy a politikai cirkuszt a végtelenségig húzzuk, amíg a klímaapartheid maga alá gyűri bolygó lakosságának nagy részét. A másik az, hogy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amik vállalják, hogy a társadalom pazarló fogyasztását korlátozzák – akár annak az árán, hogy bizonyos társadalmi csoportok anyagi jóléte nem nő, hanem csökken. Ez pedig megvalósíthatatlannak tűnik nagyobb egyenlőség nélkül.

Egy eljövendő, zöld politikai fordulatban a legvalószínűbb, hogy a mai baloldali politikai erőknek lesz részük, hiszen ma is ők harcolnak leginkább a klímavédelemért.

És ebből a szempontból másodlagos, hogy valaki demszocnak, szocdemnek, vagy kapitalizmuskritikus zöldnek határozza meg magát: a politikai cél elsősorban a bolygó élővilágának és a méltó emberi életnek a megmentése kell, hogy legyen, az újraelosztás mértéke így másodlagos.

Nyilvánvalóan fontos ideológiákról vitatkozni és kidolgozni azt, hogy pontosan miként képzeljük el egy ország (vagy kontinens, vagy miegyéb) vezetését, de közben nem szabad szem elől téveszteni, hogy valódi ellentétünk azokkal van, akik a zöld kommunizmustól rettegnek, és akik gazdasági érdekük mentén dolgoznak a bolygó kizsákmányolásán és a környezetünk elpusztításán. Gazdasági fordulat márpedig mindenképp be fog következni, vagy úgy, hogy átállunk egy igazságosabb és zöld termelési módra, vagy úgy, hogy kiégetjük a bolygót és összeomlik a civilizáció. Reméljük, hogy az előbbi fog bekövetkezni.